02.07.2013 Views

Isten minden embert elhívott

Isten minden embert elhívott

Isten minden embert elhívott

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Bejegyzés az<br />

„Élet Könyvébe”<br />

– Hogyan történik? Vagy:<br />

Hogyan kell átszállni a<br />

mentőcsónakba?<br />

A fenti személyes tanúbizonyságoknál feltűnő, hogy<br />

milyen különbözőek voltak a kiindulási helyzetek,<br />

mielőtt ezek az emberek eljutottak a megváltó hitig.<br />

Ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy <strong>minden</strong><br />

életút is egyedi. Ugyanaz az életrajz nem ismétlődik<br />

meg, még egypetéjű ikrek esetén sem. Még ha<br />

egyéni útjaink különböznek is, sorsunkban van<br />

valami közös, amikor a halálhajóról átszállunk a mentőcsónakba.<br />

Ezáltal eljutunk az üdvösség bizonyosságáig.<br />

Vajon hogyan kell átszállni a gyakorlatban?<br />

Ha meg akarunk térni Jézus Krisztushoz, tudnunk<br />

kell, hogy ő már vár minket: „Íme, az ajtó előtt állok,<br />

és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és<br />

kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jel 3,20). Először<br />

egy imában kérjük Jézustól bűneink bocsánatát. Ez<br />

az ima 1 például így hangozhat:<br />

„Úr Jézus Krisztus, most látom, hogy ki is<br />

vagy Te. Tudom, hogy <strong>Isten</strong> általad teremtette<br />

ezt a világot és <strong>minden</strong> élőlényt. Engem is Te<br />

teremtettél – testemet a sokféle funkciójával. Te<br />

1 Az imáról: Ha egy emberrel közölni akarjuk valamilyen<br />

kívánságunkat, akkor azt egyéni beszédstílusunk szerint<br />

és saját szavainkkal tesszük. Ugyanígy kell tennünk, ha<br />

Jézushoz fordulunk, hogy megtérjünk hozzá. Az <strong>Isten</strong>nel és<br />

Jézus Krisztussal folytatott személyes beszélgetést imának<br />

nevezzük. Ebben nevezzük meg kívánságunkat (megváltás<br />

iránti vágy, bűnbocsánat kérése), és köszönjük meg neki az<br />

Igéjében megígért megváltást. A fenti imák ezért nem előre<br />

megadott szövegek, mint egy szertartásban. Ezeket úgy<br />

kell kezelni, mint lehetséges példákat. Az Olvasó elmond<br />

egy imát saját szavaival, és belefoglalja saját élethelyzetét.<br />

Aki még nem gyakorlott a kötetlen imádkozásban, és nem<br />

tudja, mit és hogyan mondjon, a mintaként megadott imákat<br />

is átalakíthatja saját ízlése szerint, miután tartalmukat<br />

megismerte.<br />

adtál nekem érzékszerveket, hogy észlelhessem<br />

a világot, valamint lelket és szellemet, hogy<br />

megismerhesselek Téged. Hiszem, hogy<br />

<strong>Isten</strong> Fia vagy, és hogy a Golgota keresztjén<br />

szenvedtél. Meghaltál ott a bűneim miatt, tetteim<br />

és gondolataim miatt, amelyek bűnösek előtted.<br />

Mivel Te teljesen bűntelen vagy, a halál nem<br />

tarthatott fogságában. Feltámadtál és élsz. Te<br />

vagy a legnagyobb Úr <strong>minden</strong>ek fölött! Most kérlek<br />

Téged, hogy legyél az én személyes Uram is.<br />

Tudom, hogy életem bűneivel nem állnék meg a Te<br />

és az élő <strong>Isten</strong> ítélőszéke előtt. Te azonban eljöttél<br />

ebbe a világba, hogy megmentsd az elveszett<br />

bűnösöket. Kereszthalálod volt az ára, hogy én is<br />

büntetlen maradjak. Ebben bízom most. Életem<br />

olyan előtted, mint egy nyitott könyv. Ismered<br />

<strong>minden</strong> tévelygésemet, szívem <strong>minden</strong> hamis<br />

rezdülését, és az irántad tanúsított eddigi közönyöm<br />

sem maradt rejtve előtted. Kérlek Téged: Bocsásd<br />

meg <strong>minden</strong> bűnömet – azt is, ami szemem előtt<br />

van, és azt is, amire már nem emlékszem. Vedd le<br />

mindezt rólam. Köszönöm Neked, hogy ezt éppen<br />

most teszed meg. Te magad vagy az igazság, ezért<br />

Igéd ígéreteire hagyatkozom. Ámen.”<br />

Az Olvasó most éppen azt tette, ami János első<br />

levelének 1,9 versében áll: „Ha megvalljuk bűneinket,<br />

hű és igaz ő (Jézus): megbocsátja bűneinket,<br />

és megtisztít bennünket <strong>minden</strong> gonoszságtól.”<br />

Ebből a fontos versből két lényeges következtetést<br />

vonhatunk le:<br />

1. Bizonyosság: Jézus hű, vagyis <strong>minden</strong>kinek,<br />

aki kéri, megígéri bűneinek bocsánatát. Mi nem<br />

mindig azt tesszük, amit mondunk. Ellenben amit<br />

Jézus megígér, azt mindig megtartja. Így most az<br />

Olvasó – amennyiben ezt az imádságot őszintén és<br />

meggyőződéssel olvasta/mondta – <strong>minden</strong> bűnét<br />

megbocsátotta. Ha kételkedne a bűnbocsánatban,<br />

akkor nagy hibát követne el: Hazugsággal vádolná<br />

Jézust. Ha viszont elhiszi, hogy most elnyerte a<br />

bűnbocsánatot, akkor tiszteli az Úr Jézust (talán<br />

először az életben). Ezzel elismeri, amit Jézus<br />

magáról mondott: „Én vagyok az igazság” (valóság)<br />

(Jn 14,6). Mivel a bűnbocsánat bizonyossága olyan<br />

fontos az őszinte megtéréshez, Péter ezt írja első<br />

levelében (1,18-19): „Tudván, hogy nem veszendő<br />

135

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!