Isten minden embert elhívott

A tudományos következtetések könnyen érthetőek.
Ha grafikusan ábrázoljuk az embernek ezt a duális
képét, bonyolult készülékével, az aggyal, a 5. ábrát
kapjuk, amely mindkét komponenst – az anyagit
és nem anyagit – világosan kiemeli. Ez a modell
világossá teszi, hogy az ismeretek, a stratégiák, a
gondolatok és a célkitűzések nem lehetnek anyagi
eredetűek.
Ezzel elérkeztünk a természettudomány határához,
hiszen az ember eredetének és halál utáni létének
kérdése nem válaszolható meg e modell keretein
belül. Ecclesnek mégis helyes volt a sejtése, amikor
ezt írta: „Létünknek a 2. világban levő komponense
nem anyagi természetű, ezért a halál után nincs
feltétlenül kitéve a bomlásnak, ami az egyénnek
az 1. világhoz tartozó összes komponensére vár”
(Eccles, Zeier: Gehirn und Geist [Agy és szellem],
München, 1980, 190. oldal).
Hogy többet tudjunk meg az ember valódi struktúrájáról,
azt kell megkérdezni, aki teremtette őt.
Ehhez elő kell vennünk a Bibliát. A választ már
a Biblia első oldalain megtaláljuk. Isten van ott a
kezdet kezdetén, és Ő teremtett. A Biblia ezzel az
erőteljes mondattal kezdődik: „Kezdetben teremtette
Isten…” (1Móz 1,1). A teremtés célja az ember volt.
Isten ezt így tervezte el. Erről a vállalkozásról ezt
olvashatjuk Mózes 1. könyvének 1,26 versében:
„Alkossunk embert!” Aki – mint én – mérnöki
fejjel gondolkodik, örül, amikor Istennél az ember
teremtésének tervében ismerős eljárásmódokat vél
felfedezni:
96
1. terv
2. kivitelezés
3. eredmény
Ezt a felosztást a 7. ábra szemlélteti. Mózes 1.
könyvének 2,7 verse a pontos, tömör és mégis
informatív közlés mesterműve.
Kivitelezés: Az ember teremtése két fázisban
történik:
• Isten először megformálja az ember testét a
föld porából. Testünk ugyanazokat a kémiai
elemeket tartalmazza, mint a szántóföld.
Tudományos szenzáció volt, amikor a múlt
században felismerték, hogy a szerves anyagok
ugyanazokból az atomokból épülnek fel, mint az
élettelen szervetlen anyagok.
• Az embernek van egy másik fontos komponense
is: „… és élet leheletét lehelte orrába.” Csak az
Isten által az anyagi testbe lehelt nem anyagi
szellem teszi ezt a teremtményt emberré. Ez
a szellem nem tévesztendő össze a Szent
Szellemmel. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy
azt a nem anyagi komponenst, amelyről Eccles
beszél és szellemnek nevez, a Biblia léleknek
nevezi.
Eredmény: A két különböző rész – a „földből
való test” és az „Istentől való szellem” –
összeillesztésével létrejön egy teljesen új minőség,
a lélek: „Így lett az ember élő lélekké.” A 7. ábra
Isten teremtő aktusának eredményét szemlélteti
két tartomány átfedésével. Két teljesen különböző
komponens találkozik itt, és egyesülésük eredménye
a lélek. A „lélek” szó a Bibliában kettős értelemben
fordul elő. Léleknek nevezi egyrészt az embert a
maga teljességében, másrészt az embert alkotó
három komponens egyikét: test, lélek, szellem
(1Tesz 5,23). Csak ebben a kombinációban
ragadhatjuk meg az emberi lét teljes valóságát.
Ittlétünket Isten akaratának köszönhetjük, aki
megtervezte és célorientáltan megvalósította
életünket.
Trializmus: A fenti bibliai kijelentés alapján
nyilvánvaló, hogy bár az Eccles-féle dualizmus
jobban megmagyarázza az ember lényegét, mint
a monizmus, de még mindig nem kielégítően.
Mivel a Biblia az ember három, egyértelműen
megkülönböztethető komponensét nevezi meg,
analóg módon bevezetjük a trializmus (gör. tri =
három) fogalmát (8. ábra). Ha két komponenst
összehozunk, egy új jelenség keletkezik. Ezt
egy technikai analógiával világíthatjuk meg: Ha
egy lámpába (test) elektromos áramot (szellem)
vezetünk, fény (lélek) keletkezik, ami egy új jelenség.
Bűnbeesés: A bibliai (trialista) emberkép nélkül a
Biblia alapvető gondolatai rejtve maradnak előttünk.