Isten minden embert elhívott

A szem
– ablakunk a külvilágra
„Szemünk nem győz eleget nézni”, mondja a Biblia
a Prédikátor Könyvében (1,8). Valóban, a szem
az egyik legfontosabb érzékszervünk, amelyen
keresztül a külvilágból érkező összes információnak
jóval több mint felét befogadjuk. Látószervünk
segítségével olvasunk leveleket, újságokat,
folyóiratokat és könyveket, szemléljük egy virág
színeit, a táj messzeségét, egy ruha szépségét, egy
festmény művészi értékét, legfőképpen azonban
azokat az embereket, akik kedvesek nekünk, és
akikkel naponta dolgunk van. Arcunkat „ábrázatnak”,
„képnek” is nevezzük, és ezzel mindent a látásra
vonatkoztatunk. A visage francia szó is arcot jelent.
Ez a szó is összefügg a látással, mivel a latin videre
(= látni) szóból származik.
Fiziológiai szempontból testünk receptorainak
(érzékelőszerv) hetven százaléka a két szemünkben
van. Valóban, a világot főként azon keresztül
értékeljük és értjük meg, amit látunk. Így érthető,
hogy az egyébként nagyon eltérő emberi nyelvekben
egy valami közös: mind nagyon képszerű. A
szófordulatokban és közmondásokban gyakran
alkalmazunk hasonlatokat, amelyeket ugyan átvitt
értelemben használunk, de vizuálisan könnyen
érthetőek. Néhány példa meggyőzően bizonyítja
ezt: „Úgy szakad, mintha dézsából öntenék”,
„Kakaskodik”, „Nyakig úszik az adósságban”, „Ami a
szívén, az a száján”.
A Bibliában a Teremtő a teremtés első napján
megparancsolja: „Legyen világosság!” Ezzel
kezdettől fogva biztosítva volt a látás feltétele.
A teremtés műveinek értékelésekor a Biblia öt
alkalommal használja ezt a szófordulatot: „És látta
Isten, hogy ez jó.” A teremtés végső szemléjekor is a
látás az értékelés eszköze:
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó”
(1Móz 1,31).
Miután rámutattunk a látás fontosságára, most azzal
a szervvel kívánunk foglalkozni, amely azt lehetővé
teszi számunkra.
Általános tudnivalók a szemről: A
számunkra látható fény fizikai szempontból
egy elektromágneses sugárzás a 400 (ibolya)
és 750 (vörös) nanométer (1 nm = 10 -9 m =
1 milliárdod méter = 1 milliomod milliméter) közötti
hullámtartományban. Ahhoz, hogy ebből kép
keletkezzen, a belépő fénysugaraknak a szemben
meg kell törniük, és a recehártyára élesen le
kell képződniük. A fénytörés legnagyobb részét
a szaruhártya (cornea) végzi. Görbületének
változtatásával a szemlencse lehetővé teszi a
különböző távolságokban levő tárgyak képének
élesre állítását. A szemlencse fókusztávolsága
69,9 és 40,4 mm között változtatható egy zseniális
elv segítségével, nevezetesen a lencse alakjának
módosítása által. E módszer alkalmazása révén
– az optikai ipar termékeivel ellentétben – egyetlen
lencse is elegendő. Az írisz (szivárványhártya) egy
kamera fényrekeszéhez (blende) hasonlítható.
Két ellentétesen ható izom a fényerőtől függően
szabályozza a blendenyílás (pupilla) átmérőjét.
A szem formáját az üvegtestben uralkodó belső
nyomás tartja fenn, amit a csarnokvíz szabályozott
termelése és kiengedése határoz meg. A
könnyfolyadék és a hunyorítás a szaruhártyát védi
a kiszáradástól.
A szemet többi érzékszervünk közül legnagyobb
hatótávolsága és alkalmazkodóképessége tünteti
ki. A szem fel van szerelve egy saját szabályozókészülékkel,
ami lehetővé teszi a célirányos látást.
A recehártyára történő kétdimenziós leképezés
megköveteli a párhuzamos jelfeldolgozást a
látósejtekhez kapcsolódó ideghálózatban.
A szem felépítése: A szemben funkcionálisan
két rész különböztethető meg, nevezetesen a
dioptriai készülék (görögül dioptra = keresztülnéző),
ami a fizikai (optikai) részt képviseli, és
a recehártya fényérzékelő felülete, amelyben
az optikai ingerek a neurális (idegi) elemeket
ingerlik. A dioptriai készülék kicsinyített és
fordított állású képet hoz létre a szemben. Hogy
a recehártyán éles kép keletkezzen, az optikai
13