Isten minden embert elhívott

tulajdonságokkal. Sok egyéb részlet mellett különbözünk
születési időpontunkban, méretünkben,
súlyunkban, bőr-, szem- és hajszínünkben. Annyira
egyedi vagyok, hogy más útlevelével át sem
léphetem a határt. Gondjaim és örömeim, ötleteim
és érzéseim annyira egyediek, hogy az egész
földkerekségen senki sem azonos velem. Leopold
Ranke német történész (1795–1886) mondta:
„Minden ember Istennek egy külön gondolata.”
3. Ki a Teremtőnk? Az Újszövetség mélyebben
bevezet a teremtés gondolatába, és ezt mondja a
Teremtő személyéről: „Kezdetben volt az Ige, és az
Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben
az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi
sem lett, ami létrejött” (Jn 1,1-3).
Ki, vagy mi ez az Ige? Itt még nem ismerhető fel.
Csak azt tudjuk meg, hogy a teremtés aktusa alól
nincs kivétel – sem a világmindenség, sem a föld,
sem az ember, de még egy fűszál sem. A 10. vers
részben megfejti ezt a rejtjelezést. Megtudjuk, hogy
az Ige személy volt, aki ezen a világon, tehát a
földön is tartózkodott: „(Ő) a világban volt, és a világ
általa lett.” De ki ez az Ő? Ezt csak a 14. vers fejti
meg teljesen: „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és
láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének
dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Isten
Fia, Jézus Krisztus tehát a Teremtőnk. „Örökösévé
tette mindennek, általa teremtette a világot” (Zsid
1,2). A Kolossébeliekhez írt levél 1,16-17 versei
tovább részletezik Jézus teremtő tevékenységét,
miszerint a számunkra még láthatatlan világ is neki
köszönheti létezését:
„Mert benne (Jézus Krisztusban) teremtetett
minden a mennyben és a földön, a láthatók és a
láthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak,
akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden
általa és érte teremtetett. Ő előbb volt mindennél,
és minden őbenne áll fenn” (Reménység mindenki
számára – német bibliafordítás).
Ezzel az eredetünkre vonatkozó kérdés is kötelező
érvényű választ nyert: Jézus a Teremtőnk! Ez a
gondolat meglepő lehet egyes olvasók számára,
de ez az Újszövetség egyértelmű tanítása. Eleve
100
hamis az ember eredetére vonatkozó minden olyan
elképzelés, amely nem nevezi meg és nem ismeri el
ezt a Teremtőt.
A bűnbeesésben – erről a következő fejezetekben
részletesen beszélünk még – az ember eltávolodott
Teremtőjétől. Ezáltal sok minden elveszett a
hasonlatosságból. Most már csak Krisztus képviseli
Isten tökéletes képmását, amint azt az alábbi három
újszövetségi idézet bizonyítja:
„Ő a láthatatlan Isten képe, a teremtmények között
az elsőszülött” (Kol 1,15). „…aki (Krisztus) az
Isten képmása” (2Kol 4,4b). Ő (Isten Fia) Isten
dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása”
(Zsid 1,3).
A bűnbeesés súlyos következményei ellenére sok
minden megmaradt bennünk, ami Isten lényéből
vezethető le. Istennél minden tökéletes, és a
legmagasabb szinten van, de az ember csak egy
kicsivel volt alacsonyabb szinten (Zsolt 8,6). Ezt az
alábbi tíz pontban szeretnénk összefoglalni:
Az ember tud beszélni, akárcsak Isten
A beszélő Isten: „És mondta Isten…” – olvashatjuk
tízszer a teremtéstörténetben. Mózes 1. könyvének
1,28 versében ez áll: „Isten megáldotta őket, és
ezt mondta nekik…”. Isten beszél az emberekhez;
beszél Ádámhoz és Évához is. Isten megszólítja
az embert, és választ vár tőle. Egyik állat sem tud
beszélni! A Biblia csak két kivételt említ: a kígyót az
Édenkertben és Bálám szamarát. Mindkét állatot
azonban kívülről irányították: a kígyót az ördög, a
szamarat pedig Isten.
Csak az ember bír a nyelv adományával. Ezáltal
határozottan kiemelkedik az állatvilágból, és egy
olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel rajta kívül
csak Isten. Ez a szó adománya, amivel képesek
vagyunk teremtő módon bánni. Természetesen a
mi szavunknak nincs olyan teremtő hatalma, mint
Isten Igéjének. Szavunk képes más embereket
boldoggá tenni, de tönkretenni is. A szavakkal minden
minket foglalkoztató gondolatot ki tudunk fejezni,
és bizalmas kapcsolatokat tudunk kialakítani, ami
ismeretlen a többi földi élőlény számára. A nyelvhez