Isten minden embert elhívott

kiinduló tüdőartériát (a. pulmonalis = truncus
pulmonalis), a szív mögött lefelé kanyarodik.
A szív szivattyú-hatása a szívkamra (ventriculus;
lat. ventriculus = kis gyomor; szívkamra)
elernyedésének (diasztolé; gör. diasztolé =
kitágulás) és összehúzódásának (szisztolé; gör.
szisztolé = összehúzódás) ritmikus váltakozásán
alapszik. A diasztolés fázis-ban a kamrák megtelnek
vérrel, a szisztolés fázisban pedig kilökik a vért a
csatalakozó nagy artériákba.
A vér visszaáramlását a szívbillentyűk szelephatása
akadályozza meg. A négy szívbillentyű kötőszöveti
rostgyűrűkben van rögzítve, és közelítőleg egy
síkban, a szelepsíkban helyezkednek el.
Ha a szív percenként 70-szer ver, és minden
alkalommal 70 cm 3 vért lök ki a testi vérkörbe,
akkor ebből az 5 literes (70 x 70 = 4 900 cm 3 )
szív-perctérfogatból kiszámítható a testben keringő
teljes vérmennyiség. Testi munka közben az
izmoknak intenzívebb vérellátásra van szükségük.
Ilyenkor nő a szállított vérmennyiség és a
vérnyomás. A szív-perctérfogat akár 25 liter/perc
értékre is felmehet; vagyis a szív a normális
vérmennyiséget percenként ötször keringeti át.
A szív például úgy alkalmazkodik ehhez, hogy a
szívverési térfogat 70-ről 140 cm 3 -re nő, vagyis
megduplázódik, a szívverési frekvencia (pulzus)
pedig rövid időre 180/percre nő (140 x 180 =
25 200 cm 3 = 25 liter). Az emberi szív morfológiailag
és funkcionálisan Teremtőjének mesterműve. A
vérkeringés központjaként minden igényre reagál,
még ha az testünk legeldugottabb zugából érkezik
is. A nagyobb erek – az ütőerek és vénák – tisztán
szállítási útvonalak, míg a hajszálerek vagy
kapillárisok a tulajdonképpeni ellátási útvonalak.
Ebben a jól kigondolt közlekedési hálózatban a
verőerek egyre jobban szétágaznak, és ellátják
vérrel a hajszálerek egész hálózatát, amelyek aztán
ismét egyre vastagabb vénákká egyesülnek.
Amint az alábbi táblázat mutatja, a szívnek 1,2
milliárd hajszáleret kell ellátnia, amelyek összhosszúsága
1 200 km.
54
Erek típusa Számuk Össz- Össz- Átméhosszúsá-
kereszt- rőjük
guk metszetük mmm-ben
cm 2 -ben ben
aorta 1 0,4 0,8 10,0
nagy artériák 40 8 3 3,0
artéria-ágak 600 60 5 1,0
artéria-ágacskák 1 800 18 5 0,6
arteriolák 40 000 000 80 000 125 0,02
kapillárisok 1 200 000 000 1 200 000 600 0,08
venolák 80 000 000 160 000 570 0,03
véna-ágacskák 1 800 18 30 1,5
véna-ágak 600 60 27 2,4
nagy vénák 40 8 11 6,0
üresvéna (vena cava) (superior
és inferior = felső és alsó) 2 0,4 1,2 12,5
Vérnyomás: Azt a nyomást, amelynek ellenében
a bal szívkamrának ki kell löknie a vért, artériás
vérnyomásnak nevezzük. Az ekkor keletkező
nyomáshullámot mint pulzushullámot kitapinthatjuk
az ujjunkkal egy bőrfelszíni artéria fölött. Az artériás
vérnyomás egy állandóan változó mennyiség, mely
egy maximális (szisztolés vérnyomás; a kilökési
fázis csúcspontján) és egy minimális (diasztolés
vérnyomás; az aortabillentyű nyitásakor) érték között
ingadozik. A szisztolés vérnyomás normális értéke
120 (a hagyományos Hgmm egységben megadva;
16 kPa-nak felel meg 1 ), a diasztolés vérnyomásé
pedig 80 (= 10,7 kPa).
Egy emberi embrió szíve már 25 nappal a petesejt
megtermékenyülése után verni kezd. A szív
mérete ekkor csupán 2,5 mm, az egész csíráé az
1 Nyomás: A nyomás SI egységét pascal (Blaise Pascal
francia matematikusról és fizikusról (1623-1662) nevezték
el). A mértékegység jele Pa, amelyre érvényes: 1 Pa = 1
N/m 2 = 1 kg/(m · s 2 ). A légnyomás megadására korábban
használt Hgmm (higanymilliméter) egységet a Mérésügyi
Világszervezet 1954-ben így definiálta: „Egy Hgmm az
a nyomás, amelyet egy 1 mm magas higanyoszlop 0ºC
hőmérsékleten, a normál nehézségi gyorsulás (9,80665
m/s 2 ) helyén kifejt.” Az átszámításra érvényes: 1 Hgmm
= 133,332 Pa; 1 kPa = 1000 Pa. Az orvostudományban
történelmi és gyakorlati okokból a régi egységet használják.