Isten minden embert elhívott

Vannak-e Istennek is érzékszervei?
János evangéliumának 4,24 versében Jézus ezt
mondja: „Az Isten Szellem, és akik imádják őt,
azoknak szellemben és igazságban (valóságban)
kell imádniuk.” Az első parancsolatban Isten
megtiltja, hogy térbeli struktúraként képzeljük el őt:
„Én, az Úr, vagyok a te Istened … Ne csinálj
magadnak istenszobrot, semmiféle képmást
azoknak, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a
föld alatt a vízben vannak” (2Móz 20,2.4).
Ennek ellenére a Biblia lépten-nyomon említi Isten
érzékszerveit, de száját, kezét, karját, ujját és szívét is:
Fül: Isten a hallgató. A zsoltárszerző ezt tapasztalta:
„(Isten) felém fordította fülét, ezért őt hívom
segítségül, amíg csak élek” (Zsolt 116,2). Ezékiás
király arra kéri Istent, hogy hallgassa meg és nézzen
reá: „Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg!
Uram, nyisd ki szemedet, és láss!” (2Kir 19,16). Isten
meghallja a sanyargatott nép kiáltozását (2Móz 3,7),
sírását és sóhajtozását (Zsolt 6,9; Zsolt 102,21),
zúgolódását (2Móz 16,7; 4Móz 12,2), de hívását,
könyörgését és imáját is (1Kir 8,28; 1Kir 9,3).
Összefoglalva: „Aki a fület alkotta, az ne hallana?”
(Zsolt 94,9).
Szem: Isten szemei mindent észrevesznek:
„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és
ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel
az övéi” (2Krón 16,9). Isten szemei még azt is
meglátják, ami számunkra észrevétlen marad:
„Alaktalan testemet már látták szemeid” (Zsolt
139,16). Isten a jövőt is látja, és mindent, ami
számunkra láthatatlan. Isten elől senki sem rejtőzhet
el (Zsolt 139,3.7).
Száj: Istennek szája is van, hiszen a
teremtéstörténetben tízszer olvashatjuk: „És mondta
Isten…”. Minden, ami Isten szájából elhangzik,
definíció szerint Isten Igéje. Igéje életfontosságú
számunkra: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem
mindazzal, ami az Úr szájából származik” (5Móz
8,3). Isten nekünk is adott szájat: „Ki adott szájat az
embernek? … Talán nem én, az Úr?” (2Móz 4,11).
Kéz: Isten ezt mondja: „Íme, tenyerembe véstelek
be” (Ézs 49,16). Aki hisz benne, az nem csak az élet
könyvébe beírva, de Isten tenyerébe is. Jézus „a mi
vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték
össze” (Ézs 53,5). Bűneink miatt döfték át kezeit
és lábait. A fenti szöveget (Ézs 49,16) tehát így
értelmezhetjük: „Be vagyunk írva Jézus tenyerébe.”
Isten gondoskodik az emberekről, de minden más
teremtményről is. A 145. zsoltár 16. verse szerint
mindent Isten kezéből kapunk: „Kinyitod kezedet, és
kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.” A Biblia a
teremtés műveit is Isten kezével hozza kapcsolatba:
A 19. zsoltár 2. verse: „Kezének munkájáról beszél a
mennyboltozat.”
A 102. zsoltár 26. verse: „Az ég a te kezed alkotása.”
A 8. zsoltár 7. verse: „Úrrá tetted kezed alkotásain.”
Amikor Antiókhiában az Úr Jézus evangéliumát
hirdették (Csel 11,20), sokan megtértek, mivel Isten
keze a tanítványokkal volt: „És az Úr keze velük volt,
úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz” (Csel
11,21).
Kar: Isten karja mérhetetlen hatalmát jelképezi.
Erős karjával vezette ki Izráel népét Egyiptomból
(Csel 13,17). Hatalma korlátlan, ezért emlékezteti
a kételkedőket: „Olyan rövid már a karom, hogy
nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm,
hogy megmentselek?” (Ézs 50,2). A teremtéssel
kapcsolatban ezt olvashatjuk Jeremiás könyvének
27,5 versében: „Én alkottam nagy erővel és
kinyújtott karral a földet meg a földön élő embereket
és állatokat.”
Ujjak: Isten az ujjával írta föl a parancsolatokat
(2Móz 31,18). De a teremtés is ujjainak műve:
„Ha látom az eget, ujjaid alkotását, a holdat és a
csillagokat, amelyeket ráhelyeztél” (Zsolt 8,4).
107