Isten minden embert elhívott

Isten minden embert ismer?
Jób ezt mondja a szolgájáról: „Nem az alkotta-e
őt, aki engem az anyaméhben?” (Jób 31,15).
Isten már fogantatása előtt ismerte Jeremiást:
„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már
ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, magamnak
választottalak, népek prófétájává tettelek” (Jer 1,5).
Így történt ez Ézsaiással is: „Hallgassatok rám, ti
szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám
méhében elhívott engem az Úr, születésemtől fogva
emlékezetben tartja nevem” (Ézs 49,1).
Isten már magzati fejlődésünk idején ismeri
élettörténetünket: „Te alkottad veséimet, te formáltad
anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes
vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja
ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor
titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem
volna. Alaktalan testemet már látták szemeid;
könyvedben minden meg volt írva, a napok is,
amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt
meg belőlük” (Zsolt 139, 13-16).
Pál bevallja magáról: „De amikor úgy tetszett annak,
aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott,
és kegyelme által elhívott…” (Gal 1,15). A Biblia
elvetélteket (valamint elhajtott magzatokat és
koraszülötteket) is említ: „Ha valakinek száz
gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas
kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt
méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom,
hogy jobb az elvetéltnek, mint neki. Mert az
hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét
sötétség takarja. Még a napot sem pillantotta
meg, nem tudta meg, milyen, de nyugodtabb
sors jutott neki, mint amannak” (Préd 6,3-5).
Tudnunk kell: amikor még csak mikroszkopikusan
kicsi, alaktalan embriók voltunk, élettörténetünk
már akkor ismert volt Isten előtt. Életutunk,
szerepünk, hivatásunk – mindez ismert volt
számára. Isten mindent előre látott. Ez nem azt
jelenti, hogy sorsunk előre meg van határozva,
és nincs cselekvési szabadságunk. Ilyen
fatalizmust a Biblia nem ismer, hiszen „Krisztus
szabadságra szabadított meg minket” (Gal
5,1). A tékozló fiú szabadon elhagyhatta az
apai házat, és miután belátta, hogy helytelenül
viselkedett, visszatérhetett. Isten azonban
mindent tud, így azt is tudja, hogyan fogunk
dönteni.
111