02.07.2013 Views

Isten minden embert elhívott

Isten minden embert elhívott

Isten minden embert elhívott

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Érzékszerveink<br />

– a földi és a földöntúli<br />

világban<br />

Az érzékek döntő mértékben meghatározzák<br />

életünk minőségét. Magától értetődőnek vesszük<br />

őket, és csak akkor vagyunk gondban, ha nem úgy<br />

működnek, ahogy megszoktuk. Elég, ha eldugul<br />

az orrunk, és már sokkal kevésbé tudjuk élvezni<br />

kedvenc ételünk ízét. A tartós változások arra<br />

kényszeríthetnek, hogy szemüveget hordjunk vagy<br />

hallókészüléket használjunk. Ha egy érzékszervünk<br />

teljesen felmondja a szolgálatot, miután egész<br />

életünkben hozzá voltunk szokva, akkor ez azért<br />

olyan ijesztő, mert érzékeink összes képességükkel<br />

és korlátjukkal oly szorosan összefüggenek<br />

személyiségünkkel, énünkkel, létünk középpontjával.<br />

Evilági testünk érzékszerveinek funkciói mind<br />

megszűnnek a halállal. De vajon a halál az abszolút<br />

végállomás; azzal <strong>minden</strong>nek vége? A Biblia<br />

válasza erre határozott NEM! <strong>Isten</strong> teremtési rendje<br />

szerint örök teremtmények vagyunk, akik soha nem<br />

szűnnek meg létezni. Lukács evangéliumának 16.<br />

részében Jézus két emberről beszél, akiknek földi<br />

élete a halállal véget ért. Ők a túlvilágon teljesen<br />

tudatuknál vannak 1 .<br />

Az egyik egy gazdag ember, akinek egyetlen<br />

földi törekvése a gazdagság, a díszes ruhák és a<br />

pompás napok voltak. <strong>Isten</strong> nem játszott szerepet<br />

az életében. A Biblia nem említi a nevét, pedig földi<br />

életében sokan elismerték, és vagyona és befolyása<br />

miatt sokan irigyelték. Életfilozófiája hasonlított<br />

sok kortársunkéra: Ők gazdagságra, hatalomra és<br />

dicsőségre törekszenek.<br />

1 Megjegyzés Lukács evangéliumának 16,19-31 verseivel<br />

kapcsolatban: Ezt a szövegrészt egyes szerzõk tévesen<br />

példázatnak tekintik. Ezt a szöveg egyáltalán nem támasztja<br />

alá, hiszen erre semmilyen utalást nem tartalmaz. Ezenkívül<br />

valóban létezõ személyek nevei fordulnak elõ benne (Lázár,<br />

Ábrahám, Mózes). Ez bizonyíték arra, hogy itt nem egy<br />

hasonlatról van szó. – De ha – tegyük fel – „csak” példázat,<br />

az sem változtat a lényegi mondanivalóján – a Kiadó.<br />

A másikat Jézus név szerint említi – Lázárnak hívják<br />

–, ő szegény volt, soha nem lakott jól, és környezete<br />

lenézte, mégis tudta, hogy <strong>Isten</strong> vele van, mert élő<br />

kapcsolatban volt vele.<br />

Jézus leírja mindkettejük helyzetét a halál után:<br />

„Egyszer aztán meghalt a koldus, és felvitték az<br />

angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is,<br />

és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között<br />

gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról<br />

Ábrahámot és kebelén Lázárt” (Lk 16,22-23).<br />

Haláluk után tehát mindketten elhagyták ezt a<br />

világot, és most egészen más helyen vannak. Bár<br />

korábban ugyanabban a városban éltek, mostani<br />

tartózkodási helyük nagyon távol van egymástól. Az<br />

egyik dicsőségben él, a másik pedig a szenvedés<br />

helyén.<br />

Egyikünk élete sem ér véget a biológiai halállal.<br />

Létezésünk, tehát tudatos életünk sohasem ér<br />

véget, mivel örökkévalóságra teremttettünk. Ez<br />

biztos tény, akár elismerjük, akár nem. Egyszer<br />

megszülettünk anélkül, hogy megkérdezték volna,<br />

akarjuk-e vagy sem. Itt sem kérdezi meg senki, mit<br />

akarunk. Az örökkévalóság bizonyosságát lelkünk<br />

legmélyén érezzük, mivel <strong>Isten</strong> szívünkbe helyezte<br />

az örökkévalóságról való tudást (Préd 3,11). A földi<br />

test örökkévaló testté átalakulása a feltámadásban<br />

történik meg: „Elvettetik romlandóságban,<br />

feltámasztatik romolhatatlanságban. Elvettetik érzéki<br />

test, feltámasztatik szellemi test. Ha van érzéki test,<br />

van szellemi test is” (1Kor 15,42-44). A szellemi<br />

test maradandó, örök, és rendelkezik az összes<br />

érzéki és tudati képességgel. A Biblia két nagyon<br />

különböző helyet nevez meg az örökkévalóság<br />

tartózkodási helyéül: a mennyet és a poklot – vagy<br />

a dicsőség helyét <strong>Isten</strong> közelében, és a kárhozat<br />

helyét <strong>Isten</strong>től távol. Ha le akarjuk írni a mennyet és<br />

a poklot, akkor az érzékek szempontjából ezt mondhatjuk:<br />

Mindkettő az érzékelés helye. Ezt a Biblia<br />

néhány kijelentésével szeretnénk bizonyítani:<br />

A menny<br />

a) A menny a látás és hallás helye: Először is<br />

szemtől szembe látjuk majd <strong>Isten</strong>t és Jézust:<br />

„Hasonlóvá leszünk hozzá (Jézushoz), és olyannak<br />

45

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!