Isten minden embert elhívott

A tapintás
– az egész bőrön elosztva
Azonnal tudatára ébredünk tapintóérzékünk
kiterjedésének, ha olyan különböző érzetekre
gondolunk, mint a simogatás, dédelgetés, ölelés,
csiklandozás, viszketés, karmolás és csók. Vagy
gondoljunk az olyan különleges helyzetekre, mint
amikor hideg vízbe ugrunk egy forró nyári napon,
kihúzzuk a lábunkat az iszapos talajból, vagy
a nedves homok csikorog a lábujjaink között. A
süketen és vakon született emberek jól mutatják,
hogy tapintással is jól lehet tájékozódni. Ha azonban
nem lenne tapintóérzékünk, egy elmosódott,
tompa világban mozognánk, amelyben az ember
elveszíthetné egyik lábát, megégethetné a bőrét és
elveszíthetné a tájékozódó képességét anélkül, hogy
észrevenné.
Nyelvünk tele van az érintésre, tapintásra és
érzésre vonatkozó metaforákkal. Emócióinkat
érzéseknek nevezzük, és meghatódunk, ha
valami „megérint” minket. A problémák lehetnek
csiklandósak (kényesek) vagy húzósak. Egyes
emberekkel „kesztyűs kézzel kell bánni”, és
ezzel az érzékeny emberekkel való bánásmódot
jellemezzük. A zenetanárok megdorgálják
diákjaikat, ha nem mutatnak elég „ujjhegyérzéket”,
amelyen a játéktechnika iránti, közelebbről nem
meghatározható, kifinomult érzéket értik.
Az információ receptorok (lat. receptor = felvevő)
segítségével való továbbadásának orvosi elnevezése
szenzibilitás (lat. sensibilis = érzékeny,
érzékelésre képes). A receptor egy idegrost vagy
egy specializálódott sejt végződése, mely képes
ingereket érzékelni és ingerületté alakítani.
Általános szenzibilitás: A receptorok óriási
mennyiségű információt fognak fel, amit aztán a
központi idegrendszer dolgoz fel. Ezt a bonyolult
folyamatot szenzibilitásnak (érzékenység)
nevezzük. A receptorok a bőrben, a mélyebb
szövetekben (pl. izmokban, ízületekben), vagy a
zsigerekben helyezkednek el. Elhelyezkedésük
szerint megkülönböztetünk felületi, mélységi és
viszcerális (zsigeri) szenzibilitást. Szétválasztandó
a hallási, látási, szaglási és ízlelési érzéktől, a fenti
három típust szomato-viszcerális szenzibilitásnak
nevezzük. E jeleknek csak kis része hatol be a
tudatba, és vált ki érzeteket. A rájuk ható ingerek
típusa szerint megkülönböztetünk mechano-, termo-,
kemo- és polimodális receptorokat. Az utóbbiak több
ingerformára is reagálnak.
A bőr szenzibilitása: Az alábbiakban a felületi
szenzibilitással, vagyis a bőr (cutis) érzékelésével
foglalkozunk. A bőr egy (csaknem) vízhatlan burok,
azért hogy óvja az összes sérülékeny testszövetet.
Ugyanakkor nagy érzékenységű érzékszerv is,
amelyen keresztül különböző és egymástól független
érzetek közvetítődnek. A bőrön keresztül nagyszámú
különböző érzetet érzékelünk: a macska bundájának
puhaságát, a fal érdességét, a jég simaságát, a
jóleső hőérzetet a szaunában, de a rózsa tüskéit
vagy egy friss seb égető fájdalmát is. A bőrön
keresztül erős érzelmeket kiváltó ingerek is érnek
minket, mint például egy szenvedélyes csók vagy
egy gyengéd simogatás. A környezetünkben levő
tárgyaknak számos tulajdonságát nem hallás, látás
vagy szaglás útján derítjük fel, hanem a bőr érzékei
által (pl. súly, hőmérséklet, keménység, érdesség,
nedvesség, ragadósság, rugalmasság). Tapintás
és tapogatás révén felületi struktúrákat és formákat
ismerünk fel.
A bőr tele van szórva érzékelő pontokkal,
de eloszlásuk nem egyenletes. Az érzékeny
bőrterületeken, például az arcon és a kézen
sűrűbben vannak, mint az érzéketlenebb
területeken, például a háton. A bőrérzékek három,
egymástól független típusba sorolhatók: tapintó-,
hő- és fájdalomérzék.
Nemcsak az ujjlenyomatunk egyedi, hanem a
pórusmintánk is. A bőr egy kétrétegű hártya. Az
alsó, szivacsos irharéteg (dermisz vagy corium)
lényegében egy kötőszövet, mely gazdag a kollagén
nevű fehérjében.
39