Isten minden embert elhívott

Az alábbi tíz pontban részletesebben megvizsgáljuk
a menny természetét.
1. A menny az a hely, ahol tökéletesen boldogok
leszünk
Jean Jacques Rousseau francia filozófus (1712–
1778) nem jut közelebb a boldogság lényegéhez,
amikor megjegyzi: „A boldogság azt jelenti, hogy
van egy kövér bankszámlánk, egy jó szakácsunk,
és kiváló az emésztésünk.” Voltaire (1694–1778)
azt állítja, hogy „a tökéletes boldogság ismeretlen,
az nem az ember számára lett megalkotva.” Ennek
a filozófusnak sincs igaza. Jézus képes valóban
boldoggá tenni minket. Amikor Jézus boldog vagy
áldásos életről beszél, az sokkal többet jelent, mint
amit manapság a ’boldogság’ szón értünk. Fontos,
hogy ez a boldogság örök. Jézus fő feladatát az
emberek megmentésében látta (Mt 18,11). Akik
megmenekültek, boldogok, mert részesülnek
a menny dicsőségében. E legmagasabb rendű
boldogság itt kezdődik a földön, és a mennyben
teljesedik be: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat,
akik általa járulnak Istenhez, mert ő mindenkor
él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). Csak azok
ismerik meg a valódi örömöt és boldogságot, akik
megmenekülnek.
A mennyben, ahol nincs bűn, a boldogság tökéletes
és örökkévaló, mert az ottani életet a jelenvaló világ
egyetlen negatív vonása sem árnyékolja be.
A földön sok embernek kimondhatatlan szenvedést
kell elviselnie. A világ könyvespolcai tele vannak
a szenvedés különböző formáinak leírásaival és
számtalan kérdéssel arra vonatkozóan, hogy egy
mindenható és szerető Isten hogy engedheti meg,
hogy ezek megtörténjenek.
Az özönvíz óta az emberiség nem immunis a
katasztrófákkal szemben. 1755. november 1-jén
egy földrengés romhalmazzá változtatta Lisszabont.
Hatvanezer ember halt meg. Ez az esemény
nem illett bele a korabeli emberek világnézetébe.
Goethe, a nagy német író és költő mélyen felindulva
és kritikusan ezt írta: „Isten, a menny és a föld
Teremtője és Megtartója nem mutatkozott túl
146
atyainak, amikor egyaránt büntette az igazakat és
a gonoszokat.”
Nincs hiány a szörnyű szenvedés leírásaiban. Az
áldozatok nagy száma nem számít – mindegy,
hogy hatmillió vagy hatvanezer. Már egy ember
halála is elég ahhoz, hogy megkérdezzük: „hogy
engedhette meg Isten, hogy megtörténjen?” A
halál utáni életben a szenvedés nyomtalanul
elmúlik. Ott semmi sem emlékeztet majd minket a
fájdalomra, a háborúra, a gyűlöletre és a halálra.
„Letöröl minden könnyet a szemükről, és halál
sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem
fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak”
(Jel 21,4).
Testünk akkor majd megszabadul minden
betegségtől és múlandóságtól. Nem kell
többé harcolnia baktériumokkal, vírusokkal,
fertőzésekkel, szív- és tüdőbetegségekkel. Nem
lesznek kórházak és börtönök. Nem lesz többé
szükség orvosokra, ápolónőkre, rendőrökre,
börtönőrökre és sírásókra.
Ha egyszer bejutottunk a mennybe, senki sem
akar majd közülünk visszatérni a földre. A terhek
és gondok ideje örökre véget ér.
Nagy Frigyes porosz király (1712–1786) a
Berlinhez közeli Potsdamban épült kastélyát
Sanssouci-nak (gond nélkülinek) nevezte, de
élete tele volt gondokkal. A Sanssouci kifejezés
csak a menny leírására illenék. A menny az
egyetlen hely, ahol nincs harc, sem gyűlölet, sem
hűtlenség, sem gondok, sem összetört szívek.
2. A menny az érzékelés örömeinek helye
Mi emberek rengeteg pénzt költünk arra, hogy
valami különlegeset láthassunk vagy hallhassunk.
• Az emberek elképesztő árakat fizetnek,
hogy ott lehessenek az olimpiák megnyitó
ünnepségein. Az 1996-os atlantai nyári
játékokon egy jegy több mint ezer dollárba
került, nem beszélve a jegyüzérek ennél is
magasabb árairól.