A lelki élet vizsgálatának eredményei

ÁLTALÁNOS LÉLEKTAN.
A LÉLEKTAN TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA.
1. Az őskortól az újkorig.
A lélektan történetének első lépcsőfokát az ősállapotban
élő népek hiedelmeiből és a művelt vallások lélekhitéből rekon-
struálhatjuk. A bölcselet kezdetéig ható lélekelképzelések adják
a prehisztorikus lélektan anyagát. Ügy látszik, hogy két jelen-
ség késztette a primitív embert a lélekfogalom felvételére: a
halál és az álom.
A halállal megszűnő életerő mögött személyes hatóténye-
zőt tételeztek fel, melyet minden tevékeny jelenségben meg-
érezték (animizmus). A lélek az életműködések hordozója,
amely a halál pillanatában, a mozgás beszüntetésekor elhagyja
a testet. A lélek valamely testrészből, melynek mágikus
erőt tulajdonítanak, az áldozat-bemutatásra is alkalmas szív-
ből, veséből, genitáliákból, vérből, félelmes állatokba megy át,
lélekvivő madarakba vagy hüllőkbe, melyek a totemisztikus
kultúrákban emberi ősökké válnak. Ezt az elképzelést nevezi
Wundt test- vagy életléleknek.
A halott lelke vissza is térhet. Árnyéktestet ölt és ebben
kísérti a hátramaradottakat, akiknek képzeletében, álmában,
félő és kívánó álmodozásában a szellem megjelenik. A lélek
ebben az elképzelésben is a tevékeny életműködések elve, de
nem a valóságos cselekedeteket, hanem! a kísértetjárásokat
idézi elő. Itt is testet ölt a lélek, ahhoz, hogy megnyilvánul-
hasson, de ködszerű, képzeletien irreális lesz. Ezt nevezi Wundt
árnyékléleknek, talán helyesebb az emléklélek elnevezés.
Mindkét felfogásban a lélek az élet végső alapelve, akár
a földi tevékenységeké, akár a sírontúli üzeneteké. De jelentke-
zése annyira eltérő, hogy számos hitben két egészen különböző