A lelki élet vizsgálatának eredményei

172
melyben él. Ha betanítjuk, hogy az „ülj le!” vezényszóra fel-
ugorjék a székre, majd a széket eltávolítjuk, s újra parancsol-
juk, hogy üljön le, akkor a kutya körülnéz és mindjárt talál
olyan bútordarabot, melyen ülnie lehet. Ezek a bútorok „ülő-
jelleget” nyertek a kutya külvilágában.
Fehér ember létrát mutat a négernek s kérdi: „Mi ez?”
„Lécek és rudak.” A fehér ember most megmutatja, hogyan kell
a létrára felmászni. A néger azonnal utánozza, most már nem
lécek és rudak, hanem létra az ő számára is, vagyis eszköz,-
melynek használata, célja, hatójegye, „mászójellege” van.
Uexküll különböző színezésben mutatja be ugyanannak a
szobának berendezési tárgyait. Mindegyik szín más-más haszná-
latot vagy hatójegyet jelent. A szoba, mint az emberi külvilág
része 9-féle színben jelenik meg, úgymint: járó, ülő, mozgás-
akadályozó (= fal), világító, evő, ivó, rakodó, olvasó és író-jegy
színében. A kutya külvilága csak 6-féle színt mutat: kiesik a
rakodó, az olvasó és az író-jegy. A légy külvilága már csak 3-féle
színben jelenik meg: járó, világító és evő-jegy színében.
A magasabbrendű állatoknak képzeletviláguk is van,
vagyis jelen nem levő tárgyat is maguk elé tudnak idézni. Ezt
a tényt az állatpszichológusok túlnyomó többsége tagadja ugyan,
és Uexküll, aki biológus, nem pszichológus, maga sem nyilatko-
zik róla, de, ha más szavakkal is, körülírja, hogy a kutyának
képzetei, emlékképei vannak. Ha azt parancsoljuk a kutyának,
hogy hozza a botot, akkor elmegy keresni. Keresőjellel (indíték-
kal) indul útnak és ha nem találja meg az ismert botot, akkor
valami hasonlót hoz. A keresőjel bizonyára az ismert bot em-
lékképe. Azt a lécet vagy dorongot, amit a kutya bot helyett
hoz, bot-jeggyel ruházta fel a kutya.
Mi magunk is, ha valamit keresünk, figyelmünk készen-
létbe helyezésével annyira beszűkítjük látókörünket, hogy semmi
mást nem látunk, csak a keresett tárgyat. Uexküll említi, hogy
egyszer eltörött a vizeskorsó, s a cseléd vizespalackot állított
helyette az asztalra. A szerző nem látta a vizespalackot és köve-
telte, hogy a cseléd hozzon vizet.
A külvilág fogalma azonban nem volt elegendő arra, hogy
vele az állatok térbeli tájékozódását megmagyarázzuk. Mert fel-
merült az a kérdés, hogy hogyan tudja az állat a külvilág inge-