A lelki élet vizsgálatának eredményei

344
jönni semmilyen találkozás! A növény léte ugyanolyan mérték-
bon kiszolgáltatottság, mint ahogy eleredettség. Ugyanez ér-
vényes a plazmára is. De itt már nem testi növevény kiszol-
gáltatottságáról van szó, hanem kiszolgáltatott szellemiről.
Nem plazmáról, hanem ahogy Frobenius nevezi, paideumáról.
Ahogy a többi organizmusok plazmatikus növevények, a kü-
lönböző kultúrák „paideumatikusak”. De éppen a „paideuma-
tikus” – úgy, amint Frobenius használja – majdnem csak
annyit jelent, mint „kiszolgáltatott”. A paideuma: reagálásra
való képesség, tehát lényegében passzív, bár e reagálásból
tettek és alkotások, a kultúra müvei, születnek meg. A paideu-
ma kiszolgáltat: minden paideuma – a kultúrák különböző-
sége szerint – más és más világaszpektusoknak. Kiszolgál-
tatja a kultúra hordozóit úgy, hogy csak éppen az az életstílu-
suk lehet. S kiszolgáltatja a műveket már eleredésükben. Ez az
eleredés – a szellemi alkotások létrejötte – mintegy ugrás a
világba és jaj annak, ami mű akar lenni, ha egyetlen lehetséges
világaszpektusnak sem felel meg, egyikkel sem lehet egybe-
hangzó. A kultúra alkotásai, megalapozások és megalapítások,
azért keletkezhetnek és állhatnak előttünk mint művek, mert
plazmánál és paideumánál, a test sejtjeinél és a monasznál
egyaránt lehetséges találkozás és egybehangzás a világgal.
A négyrészreosztás alapját épúgy meg lehet találni a világ-
ban, mint a háromrésreosztásét, „napszerűséget” épúgy lehet
a nőben felfedezni, mint a férfiban, a holdban épúgy lehet
nőies, 'mint férfias-megtermékenyítő jelleg: mindig annak a
monadikus tervnek megfelelően, amelybe a mitológiai idea
beleilleszkedik.
Az első fok, a benső szükség foka, tulajdonképen még
nem is fok, hanem az ős-alap és ős-kezdet, az eredet, mint ős-
forrás és ős-felbuggyanás, épen az a valami, amelyről min-
den mitológia beszél a második foknak (a megfoghatóság első
fokának), a világba-ugrásnak és a világtól-való-megragadott-
ságnak a nyelvén. Ezen a fokon szüntelen a buzgás és áram-
lás, az alakulás és variálódás, de úgy, hogy egyazon kultúrá-
ban minden variációt mindig ugyanaz a monasz határoz meg.
A világba belenőtt s a világgal együtt növő szellemi tervek
tűnnek itt elő, végtelen kibontakozások alapjai. Csak a harma-