A lelki élet vizsgálatának eredményei

105
vagy a körülvevő térre irányítja figyelmét. Az első esetben
térapasztalásra is alig van indíték, főleg a test súlyát érez-
zük. A második esetben a teret homogénnek, tagolatlannak,
elmosódott határúnak érezzük, amelynek azonban bizonyos, nem
nagy térfogata van és a lehunyt szem öngyilkosságától eredő,
mozgalmas, sötétszürke ködszerű anyag tölti ki. Ennek a tér-
nek a központjában érezzük magunkat. Az irányoknak (füg-
gőleges, vízszintes stb.) különösebb szerepük nincs. A vakok
nem mutatnak érzékenységet a függőlegestől és vízszintestől
váló eltérés iránt, amit a látó ember igen kínosnak érez, s a
kis eltérést javítani kívánja (Révész Géza). Ez egyezik az
alakelmélet „rossz alakzat” fogalmával, pl. mikor egy vízszin-
tes alapján nyugvó négyzet egyik derékszögét valamivel meg-
változtatjuk, ,rossz négyzetet” kapunk, melyet önkéntelenül
(tachisztoszkópos látásban, az utóképben stb.) kiigazítunk. Az
előbb leírt teret azonban nyitott szemmel is érzékelhetjük, ha
hátunkon fekve a felhőtlen kék eget nézzük. A tér ebben az
esetben is homogén, tagolatlan és alaknélküli.
A mozgási teret meghatározza a külvilágra ható, cse-
lekvő ember. Azonnal megjelennek a belőlünk sugárszerűen
kiinduló irányok, melyek azonban míg a tér üres, egyértékűek.
Ez a tér mozgással határtalanul folytatható, amíg ellenállásba
nem ütközünk. Az ellenállás áthatolhatatlan tárgyakkal népe-
síti be a közelebbről tapintással és látással megismerhető cse-
lekvésteret. Ilyenkor a függőleges és vízszintes irány kiemel-
kedik. A vakoknál inkább a sugaras koordinátarendszerhez
való igazodást találják. Ketzner szerint éplátásúak is hajlamo-
sak adataik ilyen elrendezésére.
Az érzékelések adatait a cselekvések foglalják egységbe
és fejlesztik ki az érzékszervek működésének majdnem szuve-
fén felhasználásával a valóságnak megfelelő térré. A vonat-
kozásvevő reakció, mint a mozgás legmagasabb formája, már
jelentkezik a csecsemő szopó mozdulataiban, később kézzel való
próbálgatásaiban, míg testmozgásának kialakulásával a tér
ura is lesz. A cselekvések hozzák összhangba a különféle érzé-
kelési körök téri adatait a valósággal. A valóság azt kívánja,
bogy egy tárgy jelenlévő és önmagával azonos maradjon a cse-
lekvő személy előtt (Weizsäcker). A színalak és nagyságkon-