A lelki élet vizsgálatának eredményei

184
ez utóbbi indította a jól ellátott kis kacsákat erre az üresjáratú
reakcióra.
Végül még az ösztönös mozgások egy érdekes fajtáját, a
Lorenz és Kortlandt által leírt „átválta-mozgást” (Übersprung-
bewegung) fogjuk ismertetni. Lorenz megfigyelte, hogy a hím
hósármányok, mikor vadászterületeik határán egymással far-
kasszemet néznek és harcra vagy menekülésre készülnek, némely-
kor abbahagyják a fenyegető mozdulatokat s e helyett úgy tesz-
nek, mintha magvakat szedegetnének. De a talajt el sem érik
csőrükkel, és esetleg nincs is ott semmiféle eleség. Ez a jelen-
ség hasonlít az üresjáratú reakcióhoz, de nem azonos vele. Mint-
hogy általában minden impulzus csak a hozzáillő „autochthon”
mozgásokkal elégíthető ki, vagyis csak a saját „működési köré-
ben” okozhat mozgást, azért az ilyen „allochthon” mozgásnak
másféle magyarázatát kellett keresni.
Az allochthon ösztönmozgásnak háromféle oka lehet: 1.
Akkor léphet fel ilyen mozgás, ha egyidőben kétféle impulzus
uralkodik az állaton, például a fenti esetben a támadó és a
menekülő impulzus. Minthogy az állat egyelőre nem tudja
magát elhatározni, hogy támadjon-e vagy meneküljön, azért
egy harmadik fajta mozgásba kezd, amely mintegy a habozás-
nak a kifejezője.
2. Ha célját váratlanul gyorsan éri el, például hamar le-
győzi ellenfelét vagy a párzás gyorsan ér véget, ilyenkor erő-,
illetve izgalomfelesleg marad fenn s ezt az állatnak le kell
reagálnia.
3. Valamely ösztönös mozgásláncolat megszakadása ese-
tén, ha például párzáskor a házastárs sorra kerülő mozdulata ki-
marad, akkor az első sem tudja folytatni a müveletet, s ilyen-
kor is erőfelesleg keletkezik.
Az átváltó-mozgás három irányban különbözik a meg-
felelő autochthon mozgástól: a) Sohasem végzi el az állat töké-
letesen a mozgást, úgyhogy az látszólagos célját nem is éri el.
így például a támadó ösztön által megindított mozgások abba-
maradása esetén a párzáshoz hasonló mozgások az egész év
folyamán felléphetnek, míg valódi párzás csakis annak idő-
szakában fordul elő.