A lelki élet vizsgálatának eredményei

496
gyűjtő referátumot rendezvén a lélektan (sajátképen az alkal-
mazott lélektan) ezidei állásáról, e sorok íróját kérte fel a ma-
gyarországi helyzet vázolására. Ez a folyóirat 166-178. lapján
XI. Ungarn címmel az egész lélektan összes területeire meg-
történt. Hasonló felszólítás érte e sorok íróját a következő
korszakban, 1935-ben, a Zschr. f. Jugendkunde részéről, mely a
különböző országokról szóló referátumokat külön Sammelband-
ként adta ki. Ebben Magyarország Der Stand der jugend-
kundlichen Bestrebungen in Ungarn c. közléssel (187-200 1.)
újból tiszteletreméltó törekvésekről és eredményekről hírt adó
beszámolással szerepelt. Az olasz Archivio 13. kötetében Schil-
ler Pál mutatja be Magyarország lélektani intézményeit
1936-ban. Az amerikai irodalomban R. az 1927 óta megjelenő
Psychological Abstracts-ban a politikai kapcsolatok megsza-
kításáig a magyarországi lélektani irodalom felkért állandó
referenseként szerepelt. 1940-ben G. W. Hartmann és Schiller
Pál az amerikai Psychological Bulletin 37. kötetében ismertetik
a magyar lélektan állását.
Ahogy ezt a magyarhoni lélektan fejlődéséről szóló e ta-
nulmányunk harmadik részének bevezető soraiban írtam,
a lélektani kutatásnak annyi jelentős terméke érik nálunk
pszichológiai és határos berkekben, hogy azoknak puszta fel-
sorolása is tisztára katalógusszerűvé tette volna egész vállal-
kozásunkat. Bizonyos nézőpontunkhoz közelebb eső területek
ismertetésére kellett tehát szorítkoznunk, a látszólagos mellő-
zések és elhanyagolások tehát egyáltalán nem értékelést, sok-
kal inkább a puszta helyszűke által megkövetelt korlátozást
jelentenek. Hogy a lélektani fejlődés két első időszakára nézve
a pszichopatológiai irodalmunkról szóló fejezetekre nagyobb
súlyt vetettem, annak oka egyrészt azoknak eme időszakokban
még jóval dominálóbb szerepe, másrészt arra való tekintet volt,
hogy már csak kevesen élünk, akik azon idők történéseit sze-
mélyes megélés alapján a múltból a jövő számára tűrhető hű-
séggel rögzíteni tudnák. Jelenünk vázolásánál éppen ezért csak
a figyelmemet – remélem nem indokolatlanul – leginkább
megragadó munkákat igyekeztem felsorolni és esetleg pár
sornyi, nem mindig szószerinti idézettel jellemezni.
Ranschburg Pál.