A lelki élet vizsgálatának eredményei

164
Hempelmann rendszeres tankönyvére. Édinger nagy érdemet
szerzett azáltal, hogy az összes állattani osztályok idegrendsze-
rének szerkezeti tervét leírta s ez alapon hozzávetőlegesen meg
tudta mondani, hogy), melyik állatfaj részéről minő szellemi
teljesítmények várhatók. Komanes, Darwin tanítványa össze-
hasonlító táblázatot rajzolt, melynek egyik rovata az emberi
gyermek életkorának megfelelő lelki tehetségeket, másik rovata
a hasonló képességű állattani törzseket és osztályokat mutatja.
Az állati képességeket persze túlságosan kedvezően ítélte meg.
G. H. Schneider (1880) csak 4 fejlődési fokot különböztet meg
(érzet, észrevéve®, képzet, gondolat). Hachet-Souplet idomítási
próbákkal îparkodott az egyes állatfajok szellemi fejlettségét
kideríteni.
Az állatfajok, családok és osztályok az állattani rendszer-
től függetlenül is csoportosíthatók, életmódjuk, magatartásuk
valamely közös vonása alapján, például: szárazföldi, vízi és légi
állatok; vagy: ragadozók (húsevők) és növényevők. Szymanski
összefüggést talált az állatfaj legfontosabb érzékszerve és az
állat mozgásmódja közt: a) látás a fő érzékszerve a repülő, a
fáramászó és a vízben élő állatoknak; b) szaglás a legfőbb érzéke
a futóknak, csúszómászóknak, a földszínen vagy a föld alatt
élőknek; c) tapintás a fő szerve a helyhezkötött állatoknak. A
látó állatok élete egyszakaszos (nappal-éjjel), a szagló és a ta-
pintó állatoké többszakaszos (24 óra folyamán többször alusznak
vagy pihennek). Mindegyik állat, ha felébred, a legfőbb érzék-
szervét tisztogatja. Vannak állatok, melyeknek a mozgás az ele-
mük s olyanok, melyeknél az érzés van jobban kifejlődve. A
sokat mozgó állat, ha megtámadják, aktív védekezést fejt ki,
míg a keveset mozgó, veszedelem esetén pihenő helyzetet vesz
fel, pl. holtnak tetteti magát.
Foglalkozzunk most az állatok egynéhány képességével és
lelki sajátságával.