A lelki élet vizsgálatának eredményei

54
II. AZ ÉRZELEM.
1. Történeti áttekintés az érzelem vizsgálatáról.
Az ösztönélet lélektanának tárgyalása átvezet az érzelem
lélektanába is. Az érzelmek ugyanis azok a lelki folyamatok,
amelyek által az ösztöncselekvések kiváltódnak. Valamiféle ér-
zelmet a szó legtágabb értelmében: tehát vagy bizonyos kedély-
hullámzást vagy, magasabb fokon, valamely érzületet minden
ösztönélmény magában rejt, legalább is az embernél és a ma-
gasabbrendű állatoknál. A menekülés ösztöne tartalmazza a fé-
lelmet, a harc ösztöne a haragot, az anya ápolóösztöne gyerme-
kével szemben a gyengédséget vagy, magasabb fokon, az anyai
sz'retet érzületét stb.
Az érzelem jelentősége azonban az élet, a lelki működé-
sek és a kultúra szempontjából nem merül ki abban, hogy az
ösztönök és ezek élettani célszerűségének lényeges alkotórésze.
Az érzelem minden magasabb lelki egésznek létesítő alapja,
amennyiben az érzelem adja az élmények mindenkori egészé-
nek minőségét. Érzelem nélkül nincs kifejezés, tehát nincs em-
berismeret és nincs művészet sem, nélküle nincs törekvés, bol-
dogság vagy boldogtalanság. Érzelmeinkkel értékelünk, fogla-
lunk állást, alakítjuk ki életfelfogásunkat.
A tudományos lélektani vizsgálódás a mindennapi ember-
ismeretnek talaján nőtt ki, és lendületet kapott a keresztény val-
lásosságtól, mert a kereszténység fokozott figyelmet fordított a
lélek és nem utolsó sorban az emocionális élet problémáira.
A keresztény vallásos irodalomban épp ezért az emberismerő
bölcseség kincsei rejlenek. A régi érzelemlélektani kutatás csak-
nem kizárólag a vérmérséklet és az érzületek kutatása volt. Így
Aristoteles után – akinél az esztétikai érzelmekre: a tragikum-
keltette félelemre, részvétre és „megtisztulásra”, továbbá az ér-
zelmeknek a lelki életben való helyére vonatkozólag már rend-
szeres fejtegetéseket találunk – nem sokkal Theophrastus nyúj-
totta jellemrajzaiban számos erkölcsi vonatkozású érzület elem-
zését. 500 évvel utána Galenus adta ki jelentős tanítását a vér-
mérséklet fajairól. A középkori bölcseletben az érdeklődést az a
körülmény terelte az érzelmekre, amit az emberiség szellemi