A lelki élet vizsgálatának eredményei

A TERMÉSZETI NÉPEK LÉLEKTANA.
I. A tárgy és felosztása.
Azt a népcsoportot, amelyről jelen tanulmányban szó lesz,
hol primitív, hol természeti népeknek nevezik. A primitív elneve-
zés kedvelői hangsúlyozzák, hogy ez a jelző nem jelent lebecsü-
lést, hanem a kultúrember magatartásától való megkülönbözte-
tést. Ez a magyarázat kissé erőszakoltnak látszik, mert vannak
szavak, amelyek kimondottan értékelésre szolgálnak és a primi-
tív ezek közé tartozik.
Mások természeti népeket emlegetnek. Ha a természet
ellentétének a technikát vesszük, akkor a természeti jelző olyan
életformát jelöl, amelyben kevesebb a gépesített vonás mint a
mi életünkben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeknek a
népeknek a viselkedése megmaradt az eredeti állapotban, hiszen
még a legelmaradottabbnak látszó népek is hosszú fejlődésen
estek át és nagyon is különböznek az ősembertől. Danzel a homo
fabert a homo divinánssal állítja szembe, tehát ezeknek a népek-
nek legjellemzőbb vonását a mágikus törekvésben látja. Jóllehet
a homo divináns elnevezés helyesebbnek látszik a primitív és
természeti jelzőnél, mégsem azt használom, mert még nem ment
át a köztudatba és így zavaró lehet.
Az is vitatható, hogy szabad-e ezeket a népeket közös neve-
zőre hozni és általában tárgyalni a viselkedésformájukat, hiszen
olyan sokféle természeti nép van. Danzel és még többen mások
azt állítják, hogy a lényeges vonásokban feltűnő megegyezés van
náluk. Wundt érzi ennek az általánosításnak a hátrányait és
négy különböző fokról beszél az emberiség fejlődésében. Az elsőt