A lelki élet vizsgálatának eredményei

50
hogy törekvésekre indít, végül pedig, hogy az ösztöncselekvések
közvetlenül kedélyhullámzásokból, emóciókból erednek. Így az
ösztön intellektualisztikus, emocionalisztikus és voluntarisztikus
elméletei egymást nem zárják ki, hanem mindegyikben van
találó megállapítás, sőt összhangban állnak bizonyos fokig az
ösztönnek biológiai célszerűségét és lélektani helyzetekre felelő
magatartásjellegét hangsúlyozó elméletekkel is. Ezek az ösztön-
magyarázó lélektani irányzatok és elméletek egymást, kölcsönö-
sen egészséges határok közé is szorítják. Az intellektualisztikus
felfogásnak ph határa az a tényállás, hogy az ösztönműködés
minden célszerűsége és „értelmessége” mellett sem magyaráz-
ható meg logikai alapon, mert nem észszerű, hanem irracionális
működés. Freud is félreismeri az ösztönélet valódi természetét,
amikor annak szükségleteiben teljesen észszerű, a logikai követ-
keztetés formáiban kifejezhető lefolyást tulajdonít. Az ösztön
lefolyása nem logikus. A tehetetlen dühkitörés pl. pót-cselekvés,
ami embernél-állatnál egyaránt logikátlan és célszerűtlen, mert
többet árt, mint használ. „Ahol a harag vet, ott a megbánás
arat”, – mondja ezért Manzoni.
Az életben való boldogulás épp ezért nem annyira intellek-
tuális képességeinktől, mint inkább ösztöneinknek és az őket jel-
lemző ösztönös érzületeknek sorsjavító vagy sorsrontó természe-
tétől függ.
Szerencsétlen ösztönadottságok Szondi „önsorsrontó”-jának
típusához vezetnek. Vannak emberek, akiket a saját érzületük
tesz tönkre, akik öntudatlanul is mindent felhasználnak szemé-
lyiségük üldözésére és tönkretételére, noha különben esetleg
külsőleg megnyerők és szellemi adományokkal megáldottak is.
Azt sem mondhatjuk róluk, hogy önzetlenek volnának: lehetnek
követelő, szenvedélyes és az élet javaira éhes természetek is.
Ezeknek az embereknek azonban semmi sem sikerül egészen az
életben, mert a saját benső állásfoglalásaik és ösztönös érzüle-
teikből következő előítéleteik életképtelenné és szerencsétlenné
teszik őket.
Az ösztönnek ebből a sorsdöntő jelentőségéből következik,
hogy átszövi a lekiélet egészét. Minden ösztöncselekvésben benne
van az egész ember vagy állat, lelki tevékenységének, érzelmei-
nek, megismeréseinek és akarásának ténykedésével együtt