A lelki élet vizsgálatának eredményei

294
Psychologique” nagyértékű köteteiben közölt ismertetések
rendszertani tagolása (pl. 1934-ben: az egyes évfolyamok között
bizonyos lényegtelen eltérések előfordulnak), a Psychologie
comparée c. alatt találjuk 1. az általános fejlődéstani kérdések-
kel, majd 2. a zoológiai és biológiai lélektani kérdésekkel fog-
lalkozó müveket, majd 3. a „Psychologie pédologique. Évolu-
tion de l'individu” (tehát gyermek- és fejlődéslélektan) követ-
kezik, hogy végül 4. a „psychologie différentielle” következzék,
éspedig egyfelől mint a jellem- és típuskutatás, a pszichofizioló-
giai korrelációk (!), a szenzórius abnormitások (a) továbbá
másfelől a nem, milieu, faj, család, öröklés (b) kérdéseivel fog-
lalkozó diszciplína.
A fentiekben jellegzetes irodalmi példákon szemléltetett
tisztázatlan helyzet vázolása néhány kiegészítést és megjegy-
zést kíván. A történelmi fejlődés egyfelől a fentiek szerint is
azt mutatja, hogy a differenciális lélektan tárgykörét teljes
gazdagságban áttekintő szemléletek helyett csak némely diffe-
renciális lélektani problémakör jut – részben más elnevezések
alatt – kellő rendszerbeli elkülönítéshez (és egyúttal megfele-
lően gondos gyakorlati szempontú átvizsgáláshoz és értékesítés-
hez), másfelől figyelmet érdemel, hogy az újabb lélektani iro-
dalomban a „differenciális” lélektani irány és jelszó helyébe más
újabb irányok és jelszavak jutnak előtérbe. A differenciális
lélektan divata, legalább is e néven és egyidőre legalább, már
lejárt. Maga W. Stern is a „differenciális” lélektan körvonalo-
zása után a „személyiséglélektan” középpontibb tudományának
kiépítésére adta magát, a differenciális lélektan tárgykörébe
logikailag beletartozó némely tudományág külön diszciplínává
önállósult (nem egyszer idegen, heterogén szempontokat ve-
gyítve a tisztán lélektani vizsgálatokba) pl. karakterológia,
pszichoanalízis, örökléslélektan, fajtalélektan, a különféle képes-
ségvizsgálatok, pályaalkalmassági kutatások, hivatáslélektan,
(de a grafológia is stb.). 2. Ezt a fejlődésmenetet indokolhatja
egyebek között azután már az a tény is, hogy egy egységes
„különbözeti” lélektannak már tárgyköre is olyan rendkívül
tág és sokszerű, hogy a különbözeti lélektannak egyetlen
diszciplína-egységként való művelése és tárgyalása igen nagy
nehézségeket okoz. 3. Mégis, habár – amint mondottuk – a