A lelki élet vizsgálatának eredményei

ÉRZÉS ÉS MOZGÁS.
A külvilággal szemben az emberi magatartásnak két fő-
formája van, egyrészt hatni akarunk rá, másrészt ebből a célból
meg akarjuk ismerni. A megismerés eszköze a szervezetben az
érzékelés, a ráhatásé pedig a mozgás. Ezek közül egyik sem
elsőleges a másikhoz képest, az érzékelés és mozgás mindig,
első kiindulásaiban is, együtt jelentkezik: nem lehet ugyanis a
világra hatni, ha azt nem érzékeljük és nem érzékelhetünk
mozgás nélkül. Az élőlény mozgásai nem annyira mozgásának
fizikai jellemzőiből érthetők meg és nem is ezek a fizikai ada-
tok választják el az élőlény mozgását az élettelen testekétől,
hanem az a tény, hogy mozgás útján az élőlény belvilágában
vagy környezetében olyan módosulás történik, amely az élőlény
valamilyen előnyét szolgálja. A mozgás mindig belső és külső
erők játéka, de ezt a játékot nem az élettelen tárgy indítja el.
Csak az élőlénynek van spontaneitása, saját magából kiinduló
mozgása s ennél a mozgásnál a külső és belső erők, mint aka-
dályok, vagy mint segítő mozzanatok szerepelnek. Ebben az
esetben újra jelentkezik az élőlény önmozgása, ugyanis az aka-
dályok elhárítására vagy a segítő mozzanatok beszervezésére
új mozgásokat indít el. De a felnőtt ember életérdekei által
(meghatározott célszerű mozgásait a korai gyermekkor impul-
zív mozgásai előzik meg. A célszerű mozgások bonyolult fejlő-
dés útján alakultak ki.
Az egyes érzékszervek épúgy, mint a mozgás, a gyermek-
kor legkezdetén nem egészen kész állapotban jelennek meg,
szintén érés és gyakorlás emeli őket teljesítőképességük nor-
mális szintjére. De az érzékszervek eredményes működése leg-
szorosabb összefüggésben áll az egész szervezet és egyes részei-
nek mozgásával, viszont a mozgás érzékszervek nélkül bioló-