A lelki élet vizsgálatának eredményei

A KÓROS JELENSÉGEK LÉLEKTANÁRÓL.
A pszichopatológia tárgykörébe tartozik minden olyan
lelki jelenség, törekvés és cselekvés, amely egy elképzelt normá-
tól, a normális ideájától (gyakran egy statisztikai átlagtól) nagy
fokban, negatív irányban eltér. Az eltérés lehet pozitív irány felé
mutató is (pl. művészi alkotások, az átlagosnál értékesebb em-
beri cselekvések). Ezek természetesen nem tartoznak a pszicho-
patológia körébe.
„Létezik-e egyáltalában határ a lelkileg „normális” és a
„beteg” között” – kérdi Benedek László x és így felel rá: „A lelki
constitutiók és a charakterológia tanúsítja, hogy ilyen éles hatá-
rok csak a schematizálásra törekvő tudós-laikusok képzeletében
vannak... Mi nem dolgozhatunk fix küszöbértékekkel, mert erre
a lelki kórságok lótrejöveteli körülményeibe való abszolút vilá-
gos és hiánytalan betekintés szükségeltetnék... a „normális”
értékmeghatározása, a lelkiek terén, azzal is nehezítve van, mi-
szerint a különböző történelmi korszakok, vagy ugyanazon ge-
nerátio más és más társadalmi osztályai vagy foglalkozási körei,
az egyénnel szemben más és más igényeket támasztanak.” Bár
így a normálisnak és az abnormálisnak, a betegnek és az egész-
ségesnek kettéválasztása matematikai pontossággal nem történ-
hetik meg, gyakorlati megállapítása mégsem ütközik na-
gyobb nehézségbe.
A patopszichológiának, vagyis az abnormális személyek
lélektanának éppen az abnormális jelző kétértelműsége miatt
(testi és lelki rendellenesség), egyéb elnevezései is használatosak,
így pL Morton Prince kezdeményezésére a rendellenességek
lélektanának is nevezik. Ezt az utóbbit azonban igen gyakran