A lelki élet vizsgálatának eredményei

24
párhuzamosan. Így alakul ki a pszichofizikai vagy pontosab-
ban élettan-tudattörténési párhuzamosság tétele. Módszerei
G. E. Müller rendszerezésében: a konstancia, a határ és az elő-
állítás módszere. A meg nem figyelt jelenségek hatása az észre-
vevésre elméletében nagy szerepet játszik. Az utókép az em-
lékkép és fantázia előfoka. A külső pszichofizika a benyomás
és a külső testi történés közti kapcsolattal foglalkozik. A belső
pszichofizika kérdése viszont, hogy miképpen aránylik a belső
élettani történés a benyomáshoz. Sajnos, éppen ezen a téren
szerények Fechner kezdeményezései, a probléma pedig izgató:
hová fordítja a szervezet a rendelkezésére álló véges erőket!
A diskrepancia nem annyira az inger és az ingerület, hanem
az ingerület és a tudat közt áll fenn. Az álom elemzéséből a
kozmikus lét kérdéseire jut Fechner: ahogy az emlékkép el-
merül az általános tudatba, úgy az egyéni lét a szellemek álta-
lános tudatában vesz misztikusan hullámzó részt. Fechner lé-
lekmitológiája sok támadásnak volt célpontja. Az esztétikai
élményre vonatkozó alapkísérletei kevesebb követőre találtak,
mint érzékeléstana. Igen nagy emberek, mint pl. James, egész
vállalkozását lenézték. Mégis élettani követőin és Wundton
kívül kiváló kutatók folytatták munkásságát, mint pl. Delboeuf,
Bourdon és Piéron.
Wundt szintézist csinált Herbarttól Spencerig. Szívós
szelleme mindig kiegészítette művét az addig elhagyottakkal.
Két kötetnyi elemzés után döntőnek szögezi le az alkotó szinté-
zist, folytonosan intellektualista problémák után a figyelő és
asszimiláló voluntarizmust; évtizedes természettudományi egy-
oldalúsága után kidolgozza a magasabb szellemi intézményeket
tárgyaló néplélektant, mely az állat- és gyermeklélektannal
együtt a fejlődéslélektant adja. Kiindulása mindvégig a belső
tapasztalás tana marad. De a belsőt a külsőtől nem tudja szét-
választani, lélektanából kimarad a tudattalan és belejut az él-
ményélettan. Mégis Wundt követeli először, hogy az aktuális
élménnyel kell foglalkozni, az érzetekkel és törekvésekkel és
ezek elemzésére Fechneren túlmutató „fiziológiai-pszichológiai”
kísérleti módszereket dolgoz ki 1879-ben megalapított lipcsei
laboratóriumában. Fő módszerei: a benyomás-, a kifejezés és
a kettőt kapcsoló reakciómódszer.