A lelki élet vizsgálatának eredményei

27
de legnevezetesebb monográfiái az emlékezetről szólnak. Má-
sodkezű és rendkívül gondos továbbfejlesztője elődeinek.
A vizsgálatokat készülékek bevezetésével és szubjektív beszá-
moltatással (az ítéletek elemeztetésével, motiváltatással) tette
pontosabbá. Kidolgozta az emlékezeti gátlások tanát, neveze-
tesen a perszeverációt, a visszaható gátlást, az asszociatív
gátlást és a generatív gátlást, amely tanításokat a vele kölcsön-
hatásban dolgozó magyar Ranschburg a maga eredeti mód-
szerével a homogén gátlás törvénye alá foglalta. Az asszociá-
ciós tan szigorúságában Müller nem ismerte el, hogy gondolat-
menetünk az akarattól vagy az érzelmektől kisebb zavarások-
nál jelentékenyebb mértékben függene és a lelki történés egé-
szébe való beágyazottságot a kollektív felfogás és a komplexum-
alkotás utólagos felvételével gondolta magyarázhatónak.
Igen közel áll Brentanohoz Stumpf, aki Wundt módsze-
reit is hasznosította, nevezetesen a „Tonpsychologie”-ban. Ez
a hatalmas mű a hangérzékelés minden vonatkozását és az
összehasonlító ítélet magasabb funkcióit felöleli. Stumpf a tér-
szemlélet tekintetében nativista állásponton volt. Érzelem-
elmélete élettani megalapozottságra törekszik: szerinte minden
benyomást érzelmi élmény kísér. Legjelentékenyebb állásfog-
lalása azonban az aktustan kidolgozása, ahol is megkülönböz-
teti a jelenség, funkció, reláció és alakzat kategóriáit. Az
Ebbinghaustól kezdeményezett berlini lélektani intézetet ki-
építette, gyermeklélektani társaságot alapított, állatlélektan-
ban is tevékenykedett és nagy hatással volt a fenomenológia,
valamint az alaklélektan kialakulására.
Külpe, noha Wundt tanítványa, közel áll a brentanoi
irányhoz. Cáfolta a wundti kivonásos időmérés lehetőségét és
az absztrakcióról szóló dolgozatával önálló utakra indult, amit
Wundt nem is bocsátott meg neki. Megteremtette a würzburgi
iskolát a gondolkodás lefolyásának elemzésére, melyet Ach az
akarati folyamatokra is kiterjesztett. A kísérleti személyek
szubjektív vallomásait részletesen elemzi, sőt kikérdezéssel is
elősegíti. Szemlélettelen aktusokat fedez fel és a folyamatok
frakcionalizálásával megindítja a minőségi kísérletezést. Éle-
sen elválasztja a tartalmat a funkciótól; előbbinek törvényei:
az asszociáció, a fúzió, a kontraszt és az inger-érzet viszonyok;