Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Selby tanár úrra gondoltam. Mit mondhattam volna Jó tanár
volt. De „a Nagy eszmék volt a kedvenc órám” valahogy bénán
hangzott volna.
– Elnézést – mondtam csendesen. – Nem hiszem, hogy képes
lennék rá.
– Semmi baj – felelte Connor, a kávéjába kortyolva. – Amúgy
se tudnék elviselni még egy szomorú történetet ma este.
– Ne bomlassz – mondta Silas. – Ez egy ünnepélyes alkalom.
– Lydia harcos volt – mondta Connor. – Azt hinné, elment az
eszünk, hogy itt siratjuk őt.
– Connor – szólt rá Monroe, Tessre nézve. De a lány bólintott.
– Hagyjátok, igaza van – mosolygott. – Mérges lenne ránk, ha
így látna, azt hiszem.
– Sose lenne rád mérges – Adne megsimította Tess arcát.
Tess szeme csillogott, de továbbra is mosolygott.
Adne is elmosolyodott, de nem nézett Tessre.
– Hé, alvajáró, a fésűről hallottál már
Megfordultam, és Shayt pillantottam meg, ahogy sietve
megigazítja a haját ujjaival, habár nem ért el tartós sikert a fürtjei
rendezésében. Farmert és pólót öltött magára, de ettől eltekintve
lerítt róla, hogy épp most bújt ki az ágyból.
– Elnézést – mondta. – Rosszakat álmodtam, és nem tudtam
visszaaludni. Aztán megéreztem a kávé illatát...
– Mint két tojás – jegyezte meg Connor.
Shayre pillantottam, hogy vajon dühös-e még. Leült a köztem
és Adne közti székre. Mikor bátortalanul rám mosolygott,
tudtam, hogy megbánta a veszekedést. Ahogy én is.
Odahajoltam hozzá, és puszit nyomtam az arcára.
– Én sem tudtam aludni.
Átkarolta a vállam.
Silas rajtunk tartotta a szemét.
– Mi az – kérdeztem.
143