Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Ethan rám nézett, kissé ferde orrán látszott Shay ütésének
nyoma.
Ettől azonban nem tűnt kevésbé keménykötésűnek, sőt, még
veszélyesebbnek látszott. Elég volt az az apró mozdulata, amivel
az övébe dugott tőr felé nyúlt.
Ugrás közben váltottam alakot, vádló kiáltásom morgássá
változott, ahogy nekicsapódtam a férfinak.
Milyen ostoba voltam! Elég volt két kedves szó Monroe-tól, és
egyenesen a csapdájába sétáltam.
Ethan a mellkasom szőrébe markolt, és elnyomott magától,
úgyhogy a karmom kevéssel a torka előtt suhant el. Átkokat
szórt rám, ahogy alattam kapálódzott. Kiszabadultam a
szorításából, ám mielőtt beletéphettem volna védtelen húsába,
egy újabb ellenfél hátba támadott.
A törzsem köré tekerte kezét és lábát, szorosan belém
csimpaszkodott, nem engedett el. Felhördültem, hátrafordítottam
a fejemet, hogy megszabadulhassak az új támadótól. Sehogy se
láttam őt, és a fogaimat se tudtam belemélyeszteni a mellem köré
font karjába. Egy mély férfihang és a felhangzó nevetés csak
növelte izzó haragomat. Körbeugráltam és futottam, hogy
valahogy lerázzam az ismeretlent.
A nevetés Ethantől származott, aki időközben talpra ugrott, és
elégedett vigyorral figyelte küszködésemet.
– Lovagold meg, cowboy! Még nyolc másodperc, Connor, és
bajnok vagy! – mondta. – Ötig már eljutottál.
– Állítsd le magad! – Monroe bukkant fel köztem és Ethan
között. – Calla, a szavamat adtam neked. Itt nem vagy
veszélyben. Connor, szállj le róla!
Megrezzentem, ahogy Connor nevetése végigszaladt a
gerincemen.
– De Monroe, majdnem rekordot döntöttem.
– Tiszta farkasrodeó – Ethan kétrét görnyedt a nevetéstől, a
térdére tette a kezét, hogy el ne essen.
19