Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Ez nem alkalmas időpont – mondta Connor. – Még ha
tehetnék is valamit, nincs időnk kideríteni, mi történt.
Adne arca olyan volt, mint egy kőszobor.
– Adne – kezdtem –, kérlek...
– Connornak igaza van – mondta, de nem nézett rám –, nincs
erre időnk. Azonnal cselekedni kell.
A kukoricaföld mögött tornyosuló hatalmas épületre mutatott.
Kívülről az akadémia még lenyügözőbb látványt nyújtott, mint
belülről. A vaskos szerkezet falai, ahogy magasodtak, úgy dőltek
távolabb tőlünk, márványfelszínük ragyogott a gyenge téli
napfényben. Négy karcsú torony szökött az ég felé, egyenlő
részekre osztva a fal sima görbületét. Az akadémia mind a négy
emeletét ablakok szegélyezték, amitől olyan hatást tett, mintha
tele lenne fénnyel.
Csak bámultam az impozáns építményt, amely minden
megtett lépésünkkel magasabbá vált. Hogyan is volna lehetséges
elmozdítani innét
Még több kereső várt ránk, ahogy beléptünk az épületbe. A
legalsó szint a már ismert mintájú kör alakú folyosóra nyílt,
amely a központi udvart övezte, de itt az ajtók közt sokkal
nagyobb távolság volt.
– A Haldis-csapat – kérdezte Anikát egy nő, akiben
felismertem az irányítók egyikét.
Anika komoly arccal bólintott:
– Nem világos, hogy mi történt. De elvesztettük Monroe-t, és
lerohanták a denveri bázist. Rendelj el vészhelyzetet, költöznünk
kell.
– Mit beszélsz – kérdezte a másik nő döbbenten.
– Igen. Menj, siess.
– De az Eydis-kapcsolatok még nem...
– Most azonnal.
Az irányító beszaladt az akadémiára.
Anika parancsokat kezdett osztogatni:
318