Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Olyan pillantást váltottak Adnéval, ami semmi jót nem ígért.
Láttam, hogy nem hiszik, hogy Ansel sorsa kedvezően alakulhat.
Mi lesz az öcsémmel
Bryn lehorgasztotta a vállát. Mason kézen fogta:
– Ne aggódj, nem lesz baja.
Bólintottam, bár egyre kevésbé bíztam benne.
– Kerítünk valami ennivalót – mondta Adne. – Aztán
keresünk nektek is egy szállást. Már biztosan szeretnétek fürdeni
egyet.
Brynt és Masont elnézve valóban szükségük volt a fürdésre.
Még mindig annak a ruhának a maradékait viselték, amelyikben
börtönbe vetették őket, alvadt vér és hegek borították a bőrüket.
Éles fájdalom szorította görcsbe a gyomromat, mintha
megöklöztek volna. A kinézetük eszembe juttatta, min mentek
keresztül.
Hallgatagon lépkedtem Connor és Adne mögött, akik
felvezettek minket a lépcsőkön. Mikor az első emeletre értünk,
Adne döbbenten megállt.
– Nézzétek!
Épp az udvarra vezető üvegajtók előtt álltunk. A láthatatlan
akadályon túl a hatalmas központi tér a szemem láttára alakult
át. Az üres, élettelen talajt nyíló, fiatal levelek és bimbózó
virágok élénk foltjai borították. A virágágyak között patakok
csordogáltak.
Connor füttyentett:
– Nahát, ez gyorsan ment, szép. Jól dolgoznak az
összekapcsolók.
– Engem is mindig meglep – felelte Adne.
– Miféle összekapcsolók – kérdezte Mason.
– Az akadémia egyik szakának végzettjei – felelte Connor. –
Többnyire Eydisek és Haldisok. Ők építik be az épületet a helyi
környezetbe.
– Mint a kertészek – kérdezte Bryn.
327