Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
sovány alakját, és elkezdtem méricskélni, mennyi ideig tartana
vállból leharapni a karját. Tíz másodpercnél kevesebb. Talán öt is
elég.
– Ne vegyétek a szívetekre – tette hozzá Adne, de idegesen
pillantott Anikára. – Ne haragudj, Anika.
– Elfogadom a bocsánatkérést – mosoly jelent meg Anika
arcán, amitől kicsit meg is változott. – Kis időre lesz szükség
ahhoz, hogy megtanítsunk, ki is vagy valójában, Shay. Biztos
vagyok benne, hogy kellemetlen a várakozás, sajnálom. De a te
dolgod kicsit odébb van még. Most Calla szerepének tisztázása a
legsürgősebb.
– Az én szerepem – kérdeztem, levéve a szemem Adnéról,
akiről azt hittem, hogy folytatja Shay ugratását, de e helyett
Connort figyelte, évődő arckifejezéssel.
– Én vagyok a Nyíl – mondta Anika. – Szóval egyelőre én
adom ki a parancsokat.
– Tessék – kaptam fel a fejem.
Megérintette a nyakában lógó iránytűt, mielőtt Monroe-ra
mutatott volna:
– A Nyíl parancsol a csapatok irányítóinak. A Haldis-csapat
irányítójával már találkoztál.
– Mi az a Haldis-csapat – kérdeztem, és eszembe jutott az
ajtón lévő földszimbólum.
– Mindent időben meg fogsz tudni – mondta. – Megígérem.
De van egy sürgős kérdés. A segítségedre van szükségünk.
– Hogyan segíthetnék – A hangomba visszatért a gyanakvás.
Nem számít, hányszor kértek meg, hogy bízzak bennük, folyton
azt vártam, hogy mikor akarnak csapdába csalni.
Mosolygott, de örömtelenül:
– Arra kérünk, hogy térj vissza Vailbe.
Reméltem, hogy sikerült közömbös arcot vágnom. Vissza
Vailbe. Hiszen ezt akartam, vagy nem Akkor miért éreztem
mégis kényelmetlenül magam
39