Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Követtem Connort kifelé az étkezőből, miközben egy súlyos
csomó telepedett a gyomrom helyére.
– Kicsit összezavarodtál, hm – nézett rám, ahogy felfelé
mentünk a lépcsőn. – Elég sok minden megváltozott az
életedben.
Megvontam a vállam, nem tudtam, pontosan hogyan is értsem
a kérdését.
– Miért érdekel – Megbántam, hogy olyan nyers hangon
beszéltem, de még mindig dühös voltam a látványtól, ahogyan
Adne körülrajongta Shayt az asztalnál. Ráadásul Connorral
társalogni olyan volt, mintha hullámvasúton utazna az ember.
Sose lehetett tudni, hogy a következő pillanatban csipkelődni
fog-e, vagy feltesz egy jól átgondolt kérdést. A keresők valahogy
állandó bizonytalanságot keltettek bennem.
– Tudod, hogy bíznod kell bennünk... előbb-utóbb – mondta.
Nem nevezném mosolynak, ahogyan ránéztem, inkább csak
megvillantottam a fogaimat:
– Előbb-utóbb.
– Akkor jó – mondta megállva a szobám ajtaja előtt. – Szép
álmokat, alfa.
– Kösz – mondtam, és belöktem az ajtót.
Nem bajlódtam vele, hogy felkapcsoljam a lámpát. Ehelyett
inkább rázuhantam az ágyra, és kibámultam a sötét égboltra. Az
agyam túl eszeveszetten zakatolt. Alvásra nem volt esély.
Gyengének és kimerültnek éreztem magam. De ennél sokkal
mélyebb fájdalmat is éreztem.
Egyedül vagyok.
Addig a pillanatig nem szembesültem vele, soha nem voltam
igazán egyedül. Mindig ott volt velem a falka, tekintet nélkül
arra, milyen nehézségeket sodort elém az élet. A falkatársaim
hiánya miatt elveszettnek és teljesen céltalannak éreztem magam.
Elszöktem Vailből, hogy megmentsem Shayt és a barátaimat. Ez
már nem tűnt olyan jó megoldásnak, sokkal inkább kihunyó
163