Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Nem tudtam a szemükbe nézni. A kavicsokat bámultam, a
szemem égett.
– Nem mi hagytuk őket ott – válaszolt Connor helyettem. –
Callával voltam, amikor rátalált a többiekre a falkából.
– Akkor miért nincsenek itt – Sabine szeme összeszűkült.
– Maradtak, Sabine – mondta Neville csendesen. – A
vigyázókkal maradtak.
– Nem – mondta Bryn.
– Ez lehetetlen – sziszegte Sabine. – Cosette sosem maradna
velük.
– Ez az igazság – mondta Connor. – Megtámadták Callát.
– Emile – mondtam. – Emile-től kaptak parancsot.
– És Ren – kérdezte Bryn, remegő hangon. – Ő is maradt
– Igen. – Maradt amiatt, amit vele tettem.
– A fenébe – Nev a fejét ingatta, és elsétált. Mason, szomorú
mosolyt küldve felém, utánaindult.
Sabine sírva fakadt:
– Istenem, Cosette.
Ethan megköszörülte a torkát:
– Ha ez a Cosette ott maradt, ez csak azért történhetett, mert
félt.
– Jobban félt eljönni, mint attól, hogy mi lesz vele, ha én
elmegyek – elcsuklott a hangja. – Most már nem tudom
megvédeni Efrontól. Ő tudja, hogy Efron...
– Az ördög is jobb nála – mondta Connor. – Ez a helyzet.
A lány csak rázta a fejét, és zokogott.
– Közel álltatok egymáshoz – kérdezte Ethan csendesen.
– Én... én, nekem mindig olyan volt, mint a testvérem –
mondta Sabine. – Egyszerűen nem értem.
– Calla – Bryn megfogta a kezemet. – Ami Rent illeti... te...
Elhúztam a kezemet:
– Én most nem tudok... Bryn. Kérlek.
286