Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
lázadás miatt a múltban. Vajon én is erre a sorsra kárhoztattam a
falkatársaimat, amikor elszöktem
Monroe hirtelen ott termett mögöttünk, kezét Ansel vállára
tette.
– Most jól figyelj. Segíthetünk neked és a barátaidnak, de
előbb meg kell mondanod az igazat. Mondd, követett valaki
Ansel felemelte a pillantását, és Monroe arca felé köpött.
Adne felszisszent, de Monroe idejében maga elé emelte a
kezét.
– Megértelek, hogy borzasztóan érzed magad – mondta
csendesen, harag nélkül. – De muszáj, hogy bízzál bennem. Nem
vagyunk az ellenségeid. A nővéred biztonságban van itt. És te is
biztonságban leszel.
Alig tudtam lélegezni. A könnyeim még mindig csorogtak, az
arcomról legördültek a kulcscsontomra. Mit tettem Lehunyt
szemhéjam mögött arcok kavarogtak. Bryn. Mason. Ren.
Egy kéz érintését éreztem a kezemen.
– Calla – suttogta Shay. – Ez nem a te...
– Ne! – rántottam el a kezem az övétől. – Igenis az én hibám.
Ansel mély, remegő lélegzetet vett:
– A belvárosban dobtak ki egy furgonból. Csak annyit
mondtak, ha szerencsém lesz, megtalálom a nővéremet.
– Ethan – Monroe felállt.
– Egyedül volt – mondta Ethan. – Nem követték. Nem volt
több őrző vele.
– Őt valószínűleg csak figyelmeztetésnek szánták – szólt
Connor. – Szeretik az ilyesmit.
Adne megborzongott, mire Connor átölelte a vállát.
– Valószínűleg igazad van – mondta Monroe.
Adne előrelépett:
– Meg kéne fürdetnünk. Keresek neki tiszta ruhát.
– Csak azt szeretném, ha egyedül hagynátok – mormolta
Ansel, de hangjából már hiányzott a düh.
Odakúsztam mellé.
182