Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
vizsgálta. Bryn, Mason és Nev még mindig farkasformában, kissé
eltávolodva tőlünk egy kupacban gubbasztottak.
Adne nem válaszolt Connor kérdésére, csak
összegömbölyödve feküdt mozdulatlanul a férfi mellett. Connor
a kezét a lány fején nyugtatta, miközben szemével a környéket
fürkészte:
– Úgy néz ki, a klub melletti épület tetején vagyunk.
– A tetőn – kérdezte Ethan. – Ez igaz, Adne
A lány nem válaszolt.
– Adne – szólt megint Ethan. – Hol vagyunk
– Hagyd békén – vicsorgott Connor.
– Nem akarok modortalan lenni – válaszolta Ethan –, de még
nem vagyunk biztonságban. Vissza kell jutnunk Denverbe.
Adne lassan kiegyenesedett, és bizonytalanul felemelkedett.
Amikor Connor kinyújtotta felé a kezét, ellépett mellőle.
– Igaza van, és igen, egy szomszédos épület tetején vagyunk.
Nyitok mindjárt egy kaput hazafelé, csak adjatok még egy percet.
Odébb botorkált, és megtörölte az arcát.
Én a földön ültem, emberi alakban, térdeimet a mellkasomhoz
húztam. Egy részem azt súgta, hogy oda kellene mennem a
falkatársaimhoz, megnézni, hogy jól vannak-e. Első utazásuk egy
portálkapun, elégé sokkoló lehetett, amit csak fokozhatott a
meneküléssel járó kétségbeesés. De nem tudtam magamat
rávenni, hogy csatlakozzam hozzájuk minden gondolatom
akörül forgott, ami az északi cellablokkban történt. Lehunytam a
szememet, egész lényemet betöltötte a zűrzavar és a gyász.
Épp, mint az apád.
Amit Emile mondott, annak nem volt semmi értelme. Az a
mosoly, ahogy Monroe-ra nézett, mialatt ezek a szavakat
mondta... kirázott tőle a hideg.
Miért nevezte magát bolondnak Azért, mert azt gondolta, rá
tudja venni Rent, hogy bántson, miközben szeret
284