Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Nem! – ordította Emile, és Monroe-ra mutatott. – Felejtsétek
el a lányt. Ez az ember kell nekünk. Dax, vonulj vissza. Hagyd
elmenni a többieket. Nem fontosak. És úgy sincs hová
menekülniük innen. – Odafordult Monroe-hoz: – Sokkal
fontosabb dologgal kell most foglalkoznunk. Ez személyes ügy.
Dax lassan elhátrált tőlünk, de még mindig morgott. Fey és
Cosette Ren mellé húzódtak, és ezzel elállták Monroe előtt az
utat.
– Connor – szólt Monroe nyugodt hangon, miközben a négy
farkas körbefogta. – Fogd Callát, és meneküljetek.
Connor elszánt tekintettel nézett Monroe-ra:
– Nem.
– Most azonnal, Connor – Monroe eközben le sem vette a
szemét Renről. – Ez parancs.
– Nem akarom – mondta Connor remegő hangon. – Nem
végződhet így. Az nem lehet.
– De igen – szólt halkan Monroe. – Tudtad, hogy ez is
megtörténhet. Most pedig vidd ki innen a lányt. És ne próbálj
meg visszajönni értem.
Annyira megriadtam, hogy visszaváltoztam emberi
formámba:
– Nem!
Emile nevetni kezdett. Ren még mindig ott ült a földön
ugrásra készen, az apja és a kereső között, szénfekete szeme
csillogott, miközben nézte, ahogy Monroe leengedi a kardjait.
– Nem bántanám a fiút – mondta Monroe. – Ezt te is tudod.
– Mindjárt gondoltam – mondta Emile, szemét az ifjú, vonító
farkasokra emelve. – De meggyőződhetsz róla, hogy nem szökik
el. Itt az idő Ren számára, hogy megbosszulja az anyját.
– Ren, ne tedd! Hazudik. Ez mind hazugság! – kiabáltam. –
Gyere velünk!
– A lány többé már nem tartozik közénk – sziszegte Emile. –
jusson eszedbe, hogy elbánt veled, és mindannyiunknak hátat
275