Pandora's TeAm 1

245
Pandora’s TeAm
Döbbenten bámultam rá. Habár tudtam, hogy egy kudarcba
fulladt zendülésnél kapcsolatba került az őrzőkkel, mégis
meglepett, hogy tud a falkán belüli gyógyulás titkáról.
Ethanhez fordultam:
– Ez nem úgy megy, hogy csak iszol egy őrző véréből, és
begyógyulnak a sebeid. Ajándékként kell adnia a másiknak,
különben csak simán vér, semmi több.
– Ajándékként – Ethan értetlenül bámult.
Mason emberi alakra váltott:
– Callának igaza van. Ezt nem lehet csak úgy elvenni. A vért
fel kell ajánlani, hogy a gyógyító erejét megidézzék. – A
zúzódások nem tűntek el Mason arcáról, de máris sokkal
halványabbak lettek.
– Ez már sokkal, sokkal jobb – mosolygott, és felém nyújtotta a
karjait. Szorosan magamhoz öleltem.
– Örülök, hogy biztonságban vagy – mondta. – Azt hittem
meghaltál.
– Ajándék – mormogta megint Ethan, arckifejezése egyszerre
tükrözött ámulatot és zavart.
Nev megtartotta farkasalakját, és védelmezően Mason mellé
állt, de amikor rámosolyogtam, megcsóválta a farkát.
A keresőkre mutattam:
– Nev, Mason, ők Connor, és Ethan. Monroe a vezető. Ő
régebben már segített az őrzőknek.
Mason felvonta a szemöldökét.
Megráztam a fejem:
– Ahogyan már mondtam, később mindent elmagyarázok. Hol
vannak a többiek
– Nem tudom – felelte. – Sokszor költöztettek minket.
Elválasztottak, átcsoportosítottak. De mindig párokban voltunk.
– Szünetet tartott, és nyelt egyet. – Azt gondolták, hogy
gyorsabban megtörünk, ha végig kell néznünk, hogy ragadja el
egy lidérc a falkatársunkat. Nev és én már jó ideje egy zárkában
vagyunk, de nem tudtam tisztán követni a napokat. Nem tudom,