Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Nyugodj meg, Adne. – Connor megszorította a lány vállát.
– Nem hinném, hogy meg akart sérteni. Hogy érted azt, amit
mondtál, Calla
Megráztam a fejemet, nem akartam még mélyebben elásni
magam, hogy a kétségbeesés és a megbánás még erősebben
fojtogasson.
– Nem – szólalt meg Ethan. – Mondd el nekünk. Te ismered a
vigyázókat. Mondd meg, mi nyugtalanít
A hangjából kicsendülő erő kimozdított az önsajnálat
állapotából. Megpróbáltam felidézni, ki vagyok valójában, vagy
legalábbis, hogy ki voltam valaha. Vezető. És harcos.
– Ez csapda volt – mondtam.
– Nyilvánvalóan – bólintott Ethan, és a szeme villámokat
szórt, amíg beszéltem. – És nem is akármilyen.
– De azért nem olyan jó, amilyen lehetett volna – mondtam
lassan.
– Folytasd – mondta.
– Lidércek – mondtam röviden.
Connor otthagyta Adnét, és néhány lépést tett felém:
– Mi van velük
– Miért nincs itt egyetlen lidérc sem – megpróbáltam
nyugalmat erőltetni a hangomra, annak ellenére, hogy a félelem
most újra elvette az erőmet, és ettől a torkom is összeszorult.
Senki sem válaszolt, de mindenkinek rám szegeződött a
tekintete.
– Gondoljatok bele – mondtam. – Tudták, hogy jönni fogunk,
de mi kizárólag őrzőkkel harcoltunk. Nem láttam egyetlen
vigyázót sem, és a vigyázók nélkül nem járnak a lidércek sem.
– Mire akarsz kilyukadni – kérdezte Ethan.
– Hol voltak a vigyázók – feleltem neki kérdéssel. – Vajon
miért nem vettek részt a támadásban
– Nem akarták bepiszkolni a kezüket – morogta Connor.
– Nem – mondta Ethan, és a nyugtalanság árnyéka suhant át
az arcán. – Miért ne használták volna a leghatékonyabb
294