Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Felajánlottam neki, hogy segítek. – Monroe kinyitotta a
szemét; a tekintete viharos érzésekről árulkodott. – Beszéltem
neki a vészkorszakról. A valódi történelemről, amely
szétrombolta az összes hazugságot, amit kicsi kora óta
mondogattak neki. Arról az időről, amikor a keresők és az őrzők
egyesültek, hogy visszavágjanak és legyőzzék a vigyázókat.
Elszántan próbáltam reményt önteni belé és meggyőzni arról,
hogy létezik másik út is a halálon kívül. Még sohasem
találkoztam olyan mély fájdalommal, mint az övé. Semmit sem
akartam jobban, mint hogy megmentsem.
Shay és én csendben ültünk, teljesen magával ragadott minket
a történet. Connor a csészéjébe bámult, Adne Tess haját
simogatta. Úgy tűnt, Silast egy csöppet sem érdekli az egész,
minden energiájával a jegyzeteire összpontosított, alkalmanként
abbahagyva, hogy Shayre pillantson.
Monroe szomorúan elmosolyodott.
– Titokban találkozgattunk. Próbáltam minél több információt
vinni neki arról, hogy hogyan jöttek létre a szövetségek a
múltban.
Simogatást éreztem a kezemen. Shayre pillantottam, ő
gyengéden rám mosolygott. Monroe észrevette a reakciónkat, és
felhúzta a szemöldökét:
– Ismerős történet
Shay bólintott.
Monroe mosolya gondterheltté vált, és így folytatta:
– Davis dühös volt rám, amiért nem tartottam be az
utasításait, mégis megragadta a lehetőséget, hogy az őrzőket a mi
oldalunkra állítsuk. Úgy tűnt, ez a legjobb esélyünk arra, hogy
átvegyük a Haldis feletti ellenőrzést. Corrine meg tudta nyerni
az ügynek néhány falkatársát. Az volt a tervünk, hogy először
kihozzuk őket, aztán néhány keresőcsapatot összeállítva jelentős
erőt alakítunk ki, és támadást intézünk a vigyázók ellen Vailben.
– De valami rosszul alakult – kérdezte gondterhelten Shay.
158