Pandora's TeAm 1

93
Pandora’s TeAm
– Csak fuss tovább – Lydia lehelete nagy fehér pamacsokban
tört elő a hideg levegőben.
Közelebb jutottunk a helyhez, ahol Adnét hagytuk, amikor
egy árnyék esett a földre egy fölöttünk lévő faágról.
Lydia odaszaladt, tőrrel a kezében.
– Én vagyok! – Adne felemelte a kezét.
– Mit kerestél odafent – kérdezte Ethan, a lombokat
vizsgálva.
– Elbújtam – Adne lerázta a havat a lábáról. – Hallottam a
vonyításokat, gondoltam, biztonságba helyezem magam.
– Helyes – mondta Connor, láthatólag megkönnyebbülve,
hogy nem esett baja a lánynak.
– Mi történt – kérdezte Adne.
– Megölték Grantet – felelte Connor.
Adne elsápadt:
– Jaj, ne!
Felkaptam a fejem, hangokat hallottam a mögöttünk lévő
fenyvesből. Mancsok csikorgását a jégen. Nem akartam
visszaalakulni, csak vakkantottam a keresőknek. Ez is megtette a
magáét.
Ethan felhúzta a fegyverét.
– Adne, nyiss egy átjárót.
Előresiettem, és az erdőt kémleltem. Mozgást vettem észre.
Vörös bundájú farkas lopakodott a fák között. Megdobbant a
szívem. Egy Nightshade-farkas volt. Sasha – Fey mamája, és
anyám járőröző társainak egyike. Futni kezdtem felé.
– Calla, ne! – kiáltotta Lydia, de tovább futottam.
Megint felvakkantottam, ez alkalommal Sasha felé. Alakja
felvillant két fatörzs között, és gondolataimmal üzenetet küldtem
felé.
Sasha, Sasha várj!
A vörös farkas megfordult, és felém igyekezett. Teljes erejéből
futott, egyáltalán nem lassított, ahogy közelebb ért, és morgott.
Üdvözöllek itthon, Calla!