Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Ez fantasztikus – suttogta, miközben néztük, ahogy az ajtó
lassan összeáll a fény szálaiból. Bólintottam.
Megfogta a kezemet:
– Sajnálom, hogy eljöttem mellőled, Calla. Csak hát annyi
minden történt.
– Nem kell mentegetőznöd – mondtam. – Mindez az én
hibám.
– Nem, ez nem igaz – mondta. Meglepett, hogy milyen
határozott hangon mondta. – Ha a többiek ott maradnak, akkor
hülyék. És az nem a te hibád.
– De Ren...
Amikor megcsókolt, éreztem, milyen erősen kíván még most
is, és abból, ahogy akkor lángra lobbant a vérem, tudtam, egy
részem még mindig bánkódik utána. Ez a tapasztalat
meglepetést okozott nekem, és elszorult a lélegzetem, amikor
újraéltem azokat a rettenetes első perceket, amelyeket Rennel
töltöttem a cellában. Még most is láttam a szemében azt a
fájdalmat, amit akkor érzett, amikor azt gondolta, nincs más
választása, csak az, hogy fájdalmat okozzon nekem.
– Nem – mondta Bryn, és a hangja megszakította ideges
gondolataimat. – Calla, nem tudom, miért hagytad el Vailt, de
sejtem. Ansel és én már régóta sejtettük. Nem hibáztatlak azért,
hogy a szívedre hallgattál.
– Azért ennél többről van szó – mondtam.
– Biztos vagyok benne, hogy így van – mondta. – De még ha
nem is volna többről szó, akkor sem ítélnélek el, amiért elmentél.
És te sem ítélheted el Rent a döntése miatt. Ennyi az egész. így
döntött.
Ránéztem. A szeméből áradó szeretet és megbocsátás szinte
égetett.
– Köszönöm – suttogtam.
– Mi érdemel áldozatot az életben, ha nem a szerelem –
mondta, és szomorúan elmosolyodott.
– Pont úgy beszélsz, mint Ansel.
296