Pandora's TeAm 1

353
Pandora’s TeAm
Furcsán csupasznak éreztem nélküle a kezemet. Szorosan
összezártam az ujjaimat, és próbáltam figyelmen kívül hagyni az
ürességet.
Adne elővett egy skeant az övéből, hegyes végét a gyűrűhöz
illesztette. Behunyta a szemét, lassan, mélyen kezdett lélegezni.
Tökéletes mozdulatlanságban álltam, nem mertem megzavarni.
A levegő mintha sűrűsödni kezdett volna körülötte, ragyogott,
mintha valaki aranyport szórt volna rá.
Lassan felemelte a skeant a gyűrűtől. Ahogy mozgott a keze,
egy vékony, aranyszínű fonál emelkedett vele együtt.
Kinyitotta a szemét, és elmosolyodott:
– Íme.
Megkönnyebbülten kifújtam a visszatartott levegőt.
Rám nézett:
– Minden rendben, Calla, tudom, mit csinálok. A helykereső
fonál ablakot nyit: nem léphetünk át rajta, de láthatjuk, mi van a
másik oldalon. Így meg tudjuk találni őt.
Bólintottam, de a tenyerem izzadni kezdett:
– És ha nincs egyedül
– Ez a lényeg – mondta, és visszaadta a gyűrűt. – A fonál
elvezet hozzá, és elég időnk marad, hogy eldöntsük, hogy olyan
helyen van-e, ahol hozzá tudunk férni, vagy várnunk kell.
Rendben
– Rendben – megkönnyebbültem, hogy nem akart velem
kettesben lerohanni egy egész őrzőfalkát.
Adne lassan forgatni kezdte a karját, körbe-körbe. Az arany
fonál hosszabb lett, vékony spirál alakját vette fel.
– Szeretnéd nézni
Közelebb léptem, átpillantva a válla fölött. A spirál ragyogott,
vékony kúp lett belőle. A távolban láttam a fonál másik végét,
ahogy mozog, és egyre hosszabb lesz. Mellette elmosódott
formákat láttam felbukkanni. Mintha szédületes sebességgel
száguldottunk volna a levegőben, túl gyorsan ahhoz, hogy
meglássuk, mi van odalent a tájon. Fények villantak fel a