Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Shay... – megpróbáltam hátrébb húzódni, de Shay keze
lecsúszott a derekamra, és nem engedett el.
– Mondd, hogy nem akarod, és én elmegyek – mondta, és
közelebb hajolt, hogy ajkával gyengéden megérintse az arcomat.
Elszorult a torkom. Azt akartam neki mondani, hogy
szeretem. Szeretem. Úgy, ahogy őelőtte nem is gondoltam, hogy
lehetséges. Megérdemli, hogy ezt a tudtára adjam. Hogy
biztosítsam afelől, hogy viszonzom az érzéseit. De többé nem
bíztam magamban. Ansel története után már nem. Szenvedést és
halált hoztam azokra, akiket szerettem. Az anyámat megölték. A
falkám még mindig veszélyben volt, az öcsémet
megcsonkították, és gyűlölte magát. Ez mind az én bűnöm.
Ugyan mit válaszolhattam volna Amikor a saját javamat nézve
döntöttem, mindenki életét tönkretettem, akit szerettem.
Valójában mit ígérhettem Shaynek, ha csak vérontás kísér
mindenhol, semmi más
– Miről pusmogtok ti ketten – szólt Adne a magasból. – Kapd
el!
Shay felé hajított egy kardot. Összerezzentem, de Shay
előrelépett, és könnyedén elkapta a markolatát.
– Mire jó ez – kérdezte. – Én úgysem megyek.
– Hogyan töltenénk el másképp az időnket, amíg Monroe ki
nem küld minket
– Én biztosan nem alszom – szólalt meg Connor. – Nem vagy
formában, Shay Az, hogy nem jössz, nem jelenti azt, hogy nem
gyakorolhatsz pár fogást csak a buli kedvéért.
– Értem.
Megpillantottam az éles fogakat, amikor Shay rámordult
Connorra.
– Kérsz egyet, Calla – Adne a fegyverekkel teli falra mutatott.
– Nem, kösz – válaszoltam, a tündöklő bárdokra, kardokra és
más fegyverek sokaságára pillantva, amelyeknek nem is tudtam
a nevét. – Én a természetes képességeimmel fogok indulni.
213