Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Anselt nem a farkasok elé vetették, hanem kivetették közülük.
Eldobták, mint a szemét az utcán, használhatatlan az urai
számára.
Csendesen ültünk, arra várva, hogy válaszoljon a kérdésre,
amit Monroe intézett hozzá.
Nem mozdult, két tenyerébe zárta az előtte álló bögrét.
Monroe megköszörülte a torkát:
– Tudom, hogy nehéz, de el kell mondanod nekünk, hogy mi
történt, miután Calla és Shay elhagyták Vailt.
Ansel eltolta magától a bögrét, és reszkető kezeit az asztal alá
rejtette.
– A tisztáson vártunk rá.
Behunytam a szemem, hirtelen újra ott voltam az erdőben.
Hallottam a dobokat, Sabine és Nev énekeltek. Emlékeztem,
hogy éreztem Shay szagát, és éreztem a félelmét és a
kétségbeesését. A szívem elkezdett dörömbölni a mellkasomban,
ahogy a kegyetlen emlékek megrohantak.
– De ő nem jött – Ansel hangja áttört a képek ködén.
Kinyitottam a szememet, mire láttam, hogy engem néz mereven.
– Calla megtalált – szólt Shay. – Elraboltak. Kikötöztek, és arra
vártak, hogy feláldozhassanak a szertartáson.
– Érdekes – mormolta Silas.
– Ez nem érdekes – csattant fel Connor –, hanem beteges.
– Mit csinálsz itt egyáltalán – vicsorogtam rá Silasra. – Nem
csak egy aktatologató vagy
– Te vagy az én emberem – mosolygott rám Connor.
– Az írnokok kezelik az összes információt, ami a táborokból
érkezik – mondta Silas kidüllesztve a mellkasát. – Ma vereséget
szenvedtünk, ez a fiú talán el tudná mesélni nekünk, hogyan
történt.
Felvont szemöldökkel nézett Anselre, de ő csak üres
tekintettel bámult maga elé.
Silas megköszörülte a torkát, és Shayre pillantott:
186