Pandora's TeAm 1

351
Pandora’s TeAm
Elpirult, majd elfordult tőlem:
– Semmi sincs közte és köztem.
Nem hagytam annyiban a dolgot:
– A viselkedéséből nem ez látszik.
Mikor visszafordult, szigorúan nézett rám:
– Calla, te a mi kis drámáink közepébe csöppentél. Meg kell
értened Connort és engem is, hogy rájöjj, miről van szó.
– Nem foglalnád össze az előzményeket
Vállat vont, és a lejátszóhoz lépett, hogy átnézze a CD-it:
– Tizenegy éves voltam, amikor anyám meghalt.
Hirtelen felegyenesedtem, nem tudtam, hogy reagáljak erre.
Nem hagytam békén a kérdéseimmel, erre halott anyákról
beszélgetünk.
Adne folytatta:
– Connor a halála után érkezett a Haldis csapatába.
Mellé léptem:
– Adne, ne haragudj, nem kell megmagyaráznod.
Nem figyelt rám, a lejátszóval babrált, átugrott pár számon:
– Csak tizenhat éves volt. Nem szokatlanul fiatal kor az első
küldetésen, de korban ő állt hozzám a legközelebb. Ő segített
átvészelni a legnehezebb időszakot. Sose hagyott békén, folyton
ugratott. Akkoriban ráadásul hirtelen megnőttem. Iszonyú
hosszúra nőtt a kezem és a lábam, és eltartott egy ideig míg
megtanultam rendesen használni őket. Connor próbára tette a
türelmemet, de szükségem volt a társaságára. Legalább nem
emésztettem magamat anyám miatt. Egy percig se hagyott
nyugton. – Elmélázott: – És egy perc nyugalom halálos lett volna.
Az érzelmek árnyakként futottak át az arcán. Mosolygott,
behunyta a szemét.
– Éjszaka belopakodott a szobámba, és őrült történeteket
mesélt a Vándorakadémiáról, amíg el nem aludtam. Ez
enyhítette a szorongásomat. Kibírhatatlan lett volna egész este
egyedül. Ő volt a legjobb barátom, amíg el nem kezdtem az itteni
képzést.