Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
spirálban, próbáltam valami ismerős dolgot észrevenni a
túloldalon. Mintha egy fát, majd egy meredek sziklás hegyoldalt
láttam volna. Épületek körvonalait. Majd a spirál megremegett,
eltűnt az aranyszínű fény, és egy fenyőktől borított hegyoldal
tűnt fel előttünk. A rengeteget egy foltnyi tarvágás szakította
meg.
– Látsz valami ismerősei – kérdezte Adne.
Bólintottam.
– Itt van ő is – mondta, a spirálba nézve de nem tudom, hogy
egyedül van-e. Mivel Vailben most éjszaka van, bárki is legyen
vele, valószínűleg alszik.
– Egyedül van – mormoltam.
– Biztos vagy benne – nézett rám. – Ha igen, akkor most
rögtön megnyitom a kaput.
Nem tudtam levenni a szemem az ablakról, amelyet Adne
fonala hozott létre, és elvezetett minket hozzá, Renhez.
– Egész biztos.
Adne becsukta a kaput, és hozzám fordult.
***
– Mi ez a hely
A kapu ragyogása nélkül a hold karéja csak gyér fényt vetett a
tisztásra. Félkész falak félkört formáltak egy zsákutca kövekkel
fedett vége körül. Néhány helyen alapot ástak valaminek, ezek
ma már csak tátongó lyukak voltak, máshol különböző
magasságú faoszlopok meredtek az ég felé. Ez volt a Haldis-falka
öröksége: házak csontvázai, félbeszakadt életek maradványai.
Többször meg kellett köszörülnöm a torkomat, mielőtt
beszélni tudtam volna.
– Ez lett volna a falkánk lakóhelye. Az egyesülés után
költöztünk volna ide.
354