Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
Rögtön farkasformára váltott, és bicegő lábakkal Mason felé
indult. Vicsorgott.
– A fenébe – Ethan hátrálni kezdett, és felemelte a
nyílpuskáját.
– Hagyjátok abba! – förmedtem rájuk. – Ők nem az
ellenségeitek.
Abban a pillanatban a másik lánc is a földre hullott, Mason is
átváltozott. A két farkas körözni kezdett egymás körül, kicsit
szagolgatták, nyalogatták egymást, és összedörgölőztek. Néztem
őket, és elöntött a vágy, hogy csatlakozzak, de nem akartam
megzavarni az újraegyesülés meghitt pillanatát.
– Hú – mormogta Ethan, amikor Mason kimutatta fogait, és a
következő pillanatba Nev vállába mélyesztette őket, vérző sebet
hagyva maga után.
– Semmi baj – mondtam halkan. – Azért csinálják, hogy
meggyógyítsák egymást. Így tudnak majd az oldalunkon
harcolni.
Nev Mason mellkasából vett vért. Éreztem a vérükből fakadó
erőt, ami beforrasztja a sebeket, és energiával táplál.
– Örülök, hogy összejött – mondta Connor, nyilvánvalóan
megérezve a növekvő feszültséget a szobában. – De indulnunk
kell.
Ethan elkomorult:
– Egy pillanat.
– Mi az – kérdezte Connor.
– Ez a dolog a vérrel, problémát okozhat – Ethan felém
fordult. – Hogy a fenébe fogunk végezni bármelyikükkel is
Összeszűkült szemmel kérdeztem:
– Miről beszélsz
– Ti farkasok, csak úgy megharapjátok egymást, és
meggyógyultok, ahogy vérhez juttok
Alig tudtam magamat fékezni, hogy arcon ne üssem.
– Ez nem így működik – mondta Monroe.
244