Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
kísértette őket még most is, amikor már szabadok voltak. Mély
lélegzetet vettem, és megpróbáltam valahogyan lecsendesíteni az
elmémet. Szerencsések voltunk, hogy csak az őrzők támadtak
meg minket. Képesek voltunk visszaverni őket.
Szerencsések...
– Minden tiszta – mondta Ethan visszatérve felbolydult
csapatunkhoz. – Senki sem jött utánunk. Vajon Adne készen áll
rá, hogy megnyissa az átjárót
– Készen áll – szólt Adne visszafordulva magányából. Az arca
még mindig könnyektől fénylett. – Biztos vagy benne, hogy senki
sem követ minket Az előbb már kint voltak; így történt, hogy itt
kötöttem ki, fönt.
– Mi történt – kérdezte Connor. – Hogy kerültél ide hozzánk
– Körülbelül húsz perccel az után, hogy bementetek, nagy
mozgás támadt az utcán a klub előtt; túráztatták az autókat,
sokan kiabáltak és rohangáltak – mondta Adne. – Őrzők tucatjai
mentek be a klubba. Aggódtam, hogy kiszúrnak, ezért lezártam
az átjárót, és nyitottam egy másikat, amely ide vezetett erre a
tetőre. Tovább várakoztam, addig, amíg rá nem jöttem, hogy
komoly bajban lehettek.
– Mi vitt rá arra, hogy az Édenen belül nyiss átjárót –
kérdezte Ethan.
– Néztem a klubot a tető széléről – felelte Adne. – Az Őrzők
egyre csak jöttek. Olyan sokan voltak, és már annyi idő elmúlt.
Tudtam, hogy csapdába csalnak titeket. Úgy döntöttem, hogy
kockáztatnom kell.
– Köszönjük – mondta Ethan. – Mindnyájan lerágott csontok
lennénk már, ha te nem kockáztattál volna.
– Az őrzők nem esznek embereket – jegyeztem meg
rosszallóan. – Soha sem ettünk embert.
– Ugyan, tudod, hogy értettem – mondta vigyorogva.
– Az a szerencse, hogy figyeltem, amikor az öcséd elmondta,
hogy néz ki a börtön – mondta Adne, és egy pici mosolyt küldött
292