Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Nem vagyok a barátnője – helyesbítettem a dolgot, mire
Shay még jobban elpirult. A keresők meglepve néztek ránk.
– Nem járunk, na – fejeztem be elég esetlenül, olyan hidegnek
érezve magam, mint a márvány. Nem mertem Shayre nézni.
Keményen fogalmaztam, de ez volt az igazság. Szerettem őt, de
nem tudtam, mit jelentek neki. Minden olyan gyorsan változott
az életünkben. Nem találtam biztos talajt, ahol megállhattam
volna.
Shay a kezébe temette az arcát:
– Azt hittem, könnyebb lesz, ha tudom az igazságot. De nem
lett könnyebb. Nem hiszem el, hogy az egyetlen családtagom,
akit ismerek, egy alvilági teremtmény.
– Nemcsak az alvilág teremtménye, hanem a legerősebb
minden ellenfél közül, akiket ismerünk, és te vagy a hatalmának
a kulcsa – mondta Monroe. – A Vészhozó hiába bízta meg a
szolgáit a védelmeddel, mégsem őriztek elég jól. Biztos vagyok
benne, hogy valaki megfizetett a szökésedért.
A „megfizetett” szóra remegni kezdtem, és nem bírtam
abbahagyni. Mi lehet a falkámmal Shay a kezemre tette az övét,
és Monroe-ra pillantott.
– Már történt ilyen korábban, nem – kérdezte Shay. –
Olvastunk az őrzők legutóbbi lázadásáról.
– A vészkorszakra gondolsz – kérdezte Silas. – Dicső korszak
volt az a történelmünkben. Akkor jutottunk legközelebb a
győzelemhez. Bár a vége elég csúnya lett.
– Nem – kihúztam magamat, és közvetlenül Monroe-ra
néztem, mivel tudtam, hogy tudja a választ a kínzó kérdéseimre.
– Nem az volt a legutóbbi lázadás.
– Nem – ismerte el Monroe.
– Hagyjuk ezt, Lili – Adne vádló pillantást vetett rám. – Nem a
te dolgod.
Kivicsorítottam rá a fogamat:
– Ne hívjál így, jó
153