Pandora's TeAm 1

Pandora’s TeAm
– Azt hiszem – mondta Mason, kinyújtóztatva a lábait. – Jó
ideje nem próbáltam. Elmondanád, hogyan kerültél ide És miért
segítenek neked a keresők
– Elmondja, ha már pár mérföldre járunk Vailtől – vágott
közbe Connor. – A mesedélután még várhat.
– Igaza van, de ígérem később mindent megértetek majd.
– Amíg ki nem kerülünk ebből a pokolból, addig úgyis
mindegy – mondta Nev, kezébe temetve a fejét.
– Nem tudom, mennyi hasznunkat látod – mondta Mason.
– Amióta idehoztak, nem tudok alakot váltani.
– A láncok miatt – megérintettem a vasbilincset a csuklóján.
– Ha ezek lekerültek rólad, sikerülni fog.
– Connor – szólt Monroe, Nev felé mutatva –, hozd ki a
zárkából.
Monroe lehajolt, hogy kiszabadítsa Masont.
– Nem tudom, hogy jó ötlet-e – mondta Ethan, miközben a két
leláncolt őrzőt méregette.
– Mit akarsz velük csinálni, le akarod őket lőni – csattantam
fel. – Talán elfelejtetted, hogy miért vagyunk itt
– A megmentőink meg akarnak ölni minket, huh – kérdezte
Mason, látva, hogy Ethan számszeríja a mellkasára irányul.
– Hát, ez nem meglepő azok után, ami az utóbbi időben
történt – mondta Nev.
– Nem fognak megölni – mondtam, dühösen bámulva
Ethanre, amíg le nem eresztette a fegyverét.
– Mi van, ha... – kezdte.
– Mi van, ha ez egy trükk! – vágtam közbe. – Nézz rájuk.
Hogy akarnának így harcolni Örülni fogok, ha egyáltalán ki
tudjuk őket vinni valahogy.
– Akkor már ketten vagyunk – mondta Connor. – Én erősítésre
számítottam a farkasoktól, ahogy egyre többen leszünk...
– Ha harc lesz, akkor harcolni fogunk – morgott Nev, ahogy a
láncok a karjáról a földre zuhantak.
243