112KATONA ADAMcsolatban álló szerzők nevével viszonylag ritkán vagy egyáltalán nem találkozhatunk.Viszont vallásossága irodalomtörténészi munkásságát alig befolyásolta!®Gaál Gábor egy 1930-as, Korunk-beli, A mai erdélyi irodalom arcvonalai címűtanulmányában a társadalmi tudat aspektusából próbálta meghatározni két világháborúközötti irodalmunk, szellemi életünk főbb irányzatait. Eszerint akkor egyértelműena mereven elmarasztalt „akadémizmus arcvonalába" illett György Lajostevékenysége Ám amíg a húszas években egyértelműm a konzervatív erők kulturális-tudományosexponense volt, a harmincas évektől nagyobb megértést tanúsította liberalizmus erdé'yi képviselői, így Kuncz Aladár és körének nézetei iránt,aztán a népfrontos politika idején még közelebb került (és kerülhetett) a társadalmihaladásért, változásokért síkra szállók táborához. Megváltozott politikai nézeteirejellemző, hogy — Vencr.el József közlése szerint — 1937-ben már egyértelműrokonszenvvel követte a Vásárhelyi .Találkozó eseményeit.Pályaképének ilyen irányú módosulása magyarázza habozás nélküli, azonnalimunkába állását a kolozsvári egyetem újjászervezése érdekében. A negyvenes évekvégén György Lajos tartózkodó szelídsége azonban már betegséggel párosult. Ekkormár pusztította szervezetét a halálos kór, a fehérvérüség, amely aztán rohamosanfelőrölte maradék egészségét1950. december 30-án halt meg, Kolozsvárott.Azóta egy emberöltő telt el. Sok minden kihullott emlékezetünk s az időrostáján. Mércéink is megváltoztak. Nem árt tehát időről időre elvégezni az újrarostálást,immár szenvedélyektől és elfogultságoktól mentesen.KATONA ADAMUN ISTORIC LITERAR UITAT(Rezumat)Istoricul literar Lajos György (náscut la Tg. Mures, in anul 1890 $i decedatla CluJ, In anul 1950) ?i-a lnceput cáriéra ca premiant al universitátii clujene.A fost, prlntre altele, profesor la scoala de fete „Marianum", mai apói directoral internatului „Báthory-Apor", iar Intre anii 1940—1947 profesor universitar laCluJ. In perioada interbelicá a desfásurat o activitate deosebit de rodnicá $i multilateraia.A fost redactor al revistelor „Pásztortűz" (1924—1927), „Erdélyi IrodalmiSzemle" (1926—1929), „Erdélyi Múzeum" (1930—1940), „Erdélyi Iskola" (1933—1943),precum al anuarelor a$a-ziselor „sesiuni In deplasare" ale Societátii MuzeuluiArdelean. A ingrijit, Intre anli 1926—1940, caietele colectiei „Erdélyi TudományosFüzetek". A publicat o seamá de referinte bibliografice un numflr de nouá manuale$colare. Cele mai remarcabile dintre luerflrilc sale se ocupá cu problemeleInceputui ilor prozel maghiare. Amintim In acest context volumele: ,,A magyaranekdota története és egyetemes kapcsolatai" (Istoricul anecdotei maghiare §i conexiunilesale universale) din 1934 si „A magyar regény előzményei" (Antecedenteale romnnului maghiar) din 1941. De facturá pozitivistá, Lajos György a reu^ittotusi sfl realizeze o sintezfl valabilá a cercetárilor privitoare la istoricul ideilor,al formelor fi stilului, al subieetelor ?i motivelor literare.9. CnupAn egy kiachb Jelrntfoégfl dolgoziitn. mén 1934-ből rgyháli vonatkoiAaú A hordavttMk Ufrégtbb*magyar nyélvü rtndturtdsa - 1660.
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXVIU. évi 198*. <strong>2.</strong> számA NAGYBÁNYAI HIVATÁSOS SZÍNIMOZGALOMKRÓNIKÁJA(1918—1940)A nagybányaiak előszeretettel nevezték városukat a művészet Barbizonjának.Valójában legendák keringtek arról, hogy a festőiskola oly népszerűvé tette a kultúra-tiszteletet,hogy nagyon sok egyszerű bányászház falán is neves festők nagyértékűmüvei függtek. A színjátszás fejlődésének kedvező körülményeket teremtett,hogy 1910-ben befejeződött az állandó színház építése, s a társulatok megfelelőtechnikai körülmények között játszhattak, a közönség kulturált feltételek között hódolhatottszínházpártoló szenvedélyének.Mindezek előrebocsátása után tanulságos lehet Nagybánya két világháború közöttiszinimozgalmának feltárása, hisz adatai általánosítható képet vázolnak fel azönálló társulattal nem rendelkező, különböző szinikerületek mellékállomásaikéntszereplő városok színjátszásának megismerésére. Mert a művészet Barbizonjánakez volt a státusa a korszakban: általában a Szatmár központtal kialakított színikerületvárosaként évenként hosszabb-rövidebb tavaszi és őszi szezonban részesülhetett,aszerint, hogy a közönség meddig tudta biztosítani az öneltartásra berendezkedettegyüttesek létalapját.A helyzet modellértékét akkor érzékeltethetjük, ha felmérésünkből kirajzolódikaz 1918 és 1940 közötti szinimozgalom néhány alapvető sorsproblémája: teljesíthet-ekultúrmissziót a közönségizlés diktatúrájának kiszolgáltatott színház? Pártolta-ea publikum a hullámzó gazdasági helyzetben a teátrumot, létezett-e hatékonyszínház—közönség kapcsolat, következésképpen bírt-e sorsformáló erővel a szinimozgalom?Társadalmi összefogással (színpártoló szervezet létrehozása, városi ésállami támogatás, utazási kedvezmény) próbálták-e megoldani a válsággal küszködőszínjátszók sorsát? Hogyan győzte a színház a technikai konkurrenciát?Ha verbálisan nem is válaszolunk majd ezekre a kérdésekre, de mint látnifogjuk, az események alakulásának okozatai mögött ilyen erők munkálnak.A két világháború közötti szinimozgalom első éveinek mentora Szabadkay Józsefvolt, aki rangos társulatot toborzott szinikerülete számára. A tagok között otttaláljuk rendezőként és színészként Mihályi Károlyt, aki később maga is jónevűszinidirektor lesz, és színháztörténeti jelentőségű szervezői tevékenységével járulhozzá szinimozgalmunk értékeinek megteremtéséhez; Szabados Árpádot, a sokoldalúmüvészegyéniséget, aki a színi pálya mellett, kiváló újságíró, költő, drámaíróvolt, a romániai magyar színműirodalom értékes fejezetét teremtette meg, s csakkorai halála akadályozta abban meg, hogy a hazai színjátszás legkiemelkedőbbegyéniségei közé küzdje fel magát; Borovszky Oszkárt, a későbbi marosvásárhelyiSzékely Színház törzstagját; Soltész Amy drámai hősnőt, akinek a korabeli sajtóaláhúzta „naturalista-impresszionizmusát", a kivételes stílusú Földessy Vilmost, ZilahiIrén primadonnát, Marsi Gizi naivát vagy Tóth Böske komikát, hogy csakazok neveit említsük, akik teljesítményük révén a színháztörténet alakitói lettek.Szabadkay igyekezett kultúrmissziós müsorpolitikát folytatni, hisz például az 1922/23-as évad június 2-án elkezdődött 15 napos nyári szezonjának játékrendjén azAnna Karenina, a Szökött katona mellett Eftimiu Prométeusza is szerepel, amelyeta szervezett munkásság kultúrbizottságának felkérésére vitt színre. Operettrepertoárján is túlnyomó többségben a klasszikus müvek szerepelnek inkább (Hazudika muzsikaszó, János vitéz, A bajadér, Hamburgi menyasszony/. Szabadkaykét részleges (próza és operett) társulata tehát kiegyensúlyozott anyagi és szellemikörülmények között dolgozhatott.A következő évadra a kerületi koncessziót azonban már Gróf László kapjameg. Elődje konszolidált helyzete arra bátorította, hogy ne csak két részleges